Daniella25

Körülbelül hat óra lehetett amikor hirtelen kedvet kaptam ahhoz, hogy kicsit kiruccanjak.Még nem volt olyan sötét így felöltöztem majd írtam pár barátomnak egy üzenetet, hogy találkozzunk az erdő előtti utcán.Én értem oda elsőnek.Vártam legalább negyedórát de senki se jött meg.Ekkor hangokat kezdtem el hallani az erdőből úgy gondoltam, hogy nincs még sötét megnézem mi volt az.Beljebb mentem és füleltem hát ha megint meghallom azt a hangot és akkor megtalálom a kiadóját.De én már jól bent voltam az erdőben viszont azt a hangot többet nem hallottam.Mikor visszafordultam, hogy akkor inkább kimegyek és ha már nem jött el senki akkor haza is megyek..Igen ám de mikor megfordultam nem láttam mást csak szinte térdig érő füvet,hatalmas fákat melyeknek a gyökerei itt-ott a földön felül is kilátszottak.Elfelejtettem, hogy itt nincsenek ösvények,vagy kitaposott utak, hogy is lennének mikor ebben az erdőben senki se szokott járni...Na de akkor mi volt az a hang?Talán hallucinálnék?Nem azt sosem szoktam.Valami van itt és én tudni akarom, hogy mi az.Elindultam jobbra hát ha arra kitalálok vagy rálelek valami lábnyomra amit követhetek.Egy olyan helyre értem ahol a talaj kicsit iszaposabb ott láttam lábnyomokat.Viszont nem egy állat lábának a nyoma volt ha nem egy emberé.Ettől kicsit megijedtem a szívem egy ütemmel gyorsabban kezdett verni.Elindultam arra amerre a lábnyomok vezettek azonban csak még beljebb jutottam az erdőben.Mikor megálltam egy fa tövében akkor tűnt csak szembe, hogy már sötét van...A szél egyre erősebben fúj és minél erősebb a fuvallat annál hangosabban susognak a levelek amelyekből pár lehullik a földre.A fák egyre ijesztőbbek és ha a távolba nézek már árnyakat is látok...Egyedül vagyok...Egyedül egy sötét erdőben éjszaka...Nem volt nálam zseblámpa, hogy legalább annyi fényem legyen.Kezdtem álmosodni így nekidöntöttem a hátam a fa törzsének és úgy próbáltam könnyíteni a magam megtartásán.A szemem egyre inkább kezdett becsukódni...De ekkor megzörrent egy hozzám közeli bokor..a szemem rögtön kipattant, a pupilláim kitágultak és rögtön a saját lábamra nehezedtem majd futni kezdtem minél messzebb a bokortól.Ekkor valami mély de még is ijesztő ördögi kacaj hagyta el a száját én pedig még gyorsabban futottam ahogy a lábam bírta.Azzal együtt, hogy a futás gyorsult a szívem is egyre gyorsabban vert, a levegőt is kapkodtam.De már zörögni is kezdtek mellettem a bokrok és a fű is susogott.
-Nem menekülhetsz el.-mondta ijesztő,morgós hangon az a férfi aki az előbb.-Érzem az illatod.-tette hozzá ördögien majd ismét ördögien felnevetett.Én csak futottam,futottam és futottam de hirtelen felbuktam valamiben mire ismét csak nevetés hallatszott még hozzá egyre hangosabban.Egy lámpással közeledett felém és férfi akinek különösen sápadt volt a bőre a haja fehér a szeme pedig vörös..Albínó lenne?Mikor a lámpa fénye megvilágította azt, hogy miben buktam fel megláttam a barátaimat egy hatalmas vértócsában amiben én is feküdtem ugyan is elestem.
-Csak nem a barátaid voltak?-kérdezte lesajnálóan miközben az utolsó szóra direkt tett egy kis hangsúlyt.Nem tudtam válaszolni, még mindig dermedten bámultam a holttesteket.
-Szeretnél velük lenni igaz?-kérdezte majd letette a földre a lámpást és leguggolt majd a szemembe nézett.
-Csak mert én segíthetek.-mondta nekem pedig a szívem már olyan gyorsasággal vert, hogy azt hittem kiugrik.A szememben tisztán látszott a félelem, a kétségbeesés, a tehetetlenség és társai.Ekkor a utolsó amit láttam és éreztem az, az, hogy az a férfi odakap hozzám és eszméletlen gyorsasággal húz magához majd valami erős csípés szerűséget érzek a nyakamban két ponton.Aztán mint valami élősködő eszeveszett gyorsasággal szívni kezdte a véremet én pedig felsikoltottam.Próbáltam szabadulni de ő sokkal erősebb volt és minél inkább próbálkoztam annál inkább szorított.Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy minden elhomályosul még egy utolsó éles fájdalmat érzek majd se kép, se hang, a szemeim lecsukódtak és már nem érezhettem semmit..soha többet.