Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Hayato
-Ohm...emberbol?-nezek ertetlenul a lanyra mert most nem igazan ertem hogy ezt a kerdest most miert is tette fel.
Majd mikor Szvetlana kozli velem a tenyeket csak kitagulnak szemeim.
He?-szolalok fel am ez most igazan halk volt.-Heeee?!-ez viszont meg mar eleg hangos.
Hogy elvesztettem az emlekeimet? Megis....mikor?!

-Most megkérdezném, hogy máskor is történt e már ilyen, de nyilvánvalóan nem emlékszel rá... -mondom. Érzem, hogy lassan elárasztja a vörös köd az agyamat. Ellen kell állnom, még mielőtt valami baj történne.
-Maradj itt, rendben? Csak ennyire kérlek.
Odamegyek a tó széléhez, és lemosom az arcom a hideg vízben, hogy lenyugodjak.

Hayato
Hogy...máskor is történt-e velem ilyen? Őszintén nem igen emlékszem...de szerintem nem. Mivel nagyjából rémlik minden -pöpetnyi szenilisségemtől eltekintve-, nem hiszem hogy ténylegesen is elvesztettem volna az emlékeimet...de akkor meg miért nem a bázison vagyok?
Erre a kérdésre tekintetem már pillanatok alatt a lányra vetődik. Vajon ő hozott ide? Mikor körbenézek és senki mást nem látok, kezd lassan egyértelművé válni a szituáció.
Egy könnyedebb mozdulattal előkapok egy tőrt a zsebemre erősített tokból, majd lassan,hangtalan léptekkel megközelítem a lányt, majd mikor mögé érek, elkapom karjait majd pillanatok alatt hátraszorítom őket. Ezután a szorítás egy másodpercre gyengül de csak addig amíg át nem helyezem a fogást a másik kezemre, addig a szabaddal, melyben a tőr is van, nyakához nyúlok, és a fegyver élét finoman a bőréhez nyomom.
-Mit akarsz tőlem..?-suttogok a fülébe halk,fenyegető hangon miközben a fegyvert egy kicsivel jobban nyomom hozzá nyakához hogy még a legkisebb mozdulatára is képes legyen megsérülni.
Egy hatalmas idióta vagyok....a figyelmem egy percre is lankadt,ezzel együtt leeresztettem az engem körülölelő méretes falat is..és mi lett a vége? Lazán "összehaverkodtam" pár emberrel minden belső feltérképezés nélkül..de ennek most vége.

A hűs víz lágyan érinti az arcom, és lenyugtat. Ám ekkor egy egy erős férfi kéz szorítja meg a csuklóm és egy kés pengéje csúszik a nyakamra.
-Mit akarsz tőlem?-kérdezi. Széles, gúnyos vigyor terül szét az arcomon, de belül érzem ahogy szétszakadok.
-Ölj meg, rajta! -mondom még nem tudom igazán, hogy dühös vagyok e, vagy csak szomorú.-Amúgy sincs már sok ember ezen a földön, egyel több vagy kevesebb nem számít, igaz?

Hayato
Vigyorát nem igazán tudom hova tenni,így csak egy szemöldökfelvonással díjazom az egészet. ..Furcsa ez a lány.Viszont ekkor meghallom további szavait, mire egy pillanatra úgy tűnik mintha haboznék,de aztán csak egy apró sóhaj kíséretében emelem el fegyveremet a lány nyakától, és ugrok egy kicsivel hátrébb. Egyedül csak fejemet csóválom, egy kissé talán csalódott arckifejezés kíséretében.
-Ennyire azért értékelhetnéd az életed,hogy legalább küzdesz érte..-bólintok egy aprót,majd úgy gondolom jobb lesz, ha elmondom neki, miért nem öltem meg.-Nem alapozhatok teljesen a saját megérzéseimre ha eközben azt sem tudom hogy mégis mikor kerültem én erre a helyre..majd ha valami fontosabb eszembe jut, akkor majd még felhozom ezt a témát.-ekkor már éppen azon volnék,hogy a lány elé lépjek, de lábam hirtelen lefagy,így mozdulni sem tudok. ..Mégis miért akartam a közelébe menni? ..Úgy látszik, itt nem csak ez a lány a furcsa.
Így ahelyett hogy közelebb mennék,teszek még egy lépést hátrafelé.
-Amúgy lenne pár kérdésem..1. Ki vagy te? 2. Miért hoztál ide? 3. Annyira nagy szükséged van rám, hogy nélkülem nem tudnál tovább menni?-az utolsó kérdést kissé talán már vonakodva teszem fel..
Nem tudom miért, de ez a lány nem úgy néz ki hogy önös célok miatt jött ide..lehet hogy nem is ő hurcolt ide engem, hanem pont fordítva? ..Mindegy, annyi jó lélek még van talán bennem, hogy ha segítségre lenne szüksége, akkor a rendelkezésére tudjak állni.

A kés elemelkedik a nyakamtól és Hayato egy lépést hátrébb lép. A szavai kissé meglepnek, talán azt hiszi, hog ennyivel feladtam volna? A kis naív..
Felé fordulok és törökülésbe helyezkedem. Úgy tűnik, mintha habozna, felém akarna lépni, kicsit toporog, de aztán hátrál egy lépést.
Ekkor három kérdést tesz fel, én pedig egy mély levegőt veszek, majd nekiállok megválaszolni őket:
-Először is a nevem Szvetlana. Azon a főhadiszálláson találkoztunk, ahová te beszöktél, a főnök, és most a szó hallatán kérlek ne kapd fel a vizet, engem nevezett ki a felügyelőddé.
Másodszor nem én rángattalak ide, hanem te megszöktél, én pedig kénytelen voltam utánad jönni, hogy Naifu ne fejezzen le. Ezek után pedig veled maradtam, mert... Ki tudja miért.
És harmadszor pedig... Én nagyon jól megvagyok magamban is, de a kötelességem azt diktálja, hogy nem hagyhatlak el,tehát kénytelen leszel elviselni.