Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

(bocs csak itthon problémák akadtak és nem magyon tudtam írni csak néhanapján felnéztem ^^")
Kissé elmosolyodom és óvatosan simogatom a lány hátát hogy aludjon nyugodtan.

((Semmi baj...))
Elmosolyodom, majd hozzá bújok, és elnyom az álom.
________
Egy órával később:

Csipogni kezd a karórám.
-basszus...- nyöszörgöm halkan, majd kikapcsolom az órám, hogy ne keltsem fel Rait.
Feltűzöm a hajam, és eligazítom a ruhám. Megpuszilom Rai homlokát, majd kezdem a reggeli procedúrát.

Lassan kezdek magamhoz térni. Még nem hallottam az ébresztőt, de gondoltam nem árt lemosakodnom. Legalábbis remélem van valami vizük erre. Szerencsére észreveszem, hogy van egy fürdő a szobához. Lemosakszom, a lehető leggyorsabban, majd friss ruhát veszek fel. A többit vízbe áztatom. Összecsomagoltam a cuccomat, azzal együtt lépek ki az ajtómon. Körbenézek, hogy merre menjek, majd úgy döntök lejjebb megyek az alsó emeletre.

A szócsőbe ordítok:
-HÉ CSIPKERÓZSIKÁK! HASATOKRA SÜT A NAP! HÚZZATOK AZ ELIGAZÍTÓ TEREMBE! - egy ajtó mellett megállok, és ököllel kezdek rajta dörömbölni.
-DANY!! ÉBRESZTŐŐŐ! -mondom, majd tovább megyek, és meglátom Jodie-t, mosolyogva nézek rá.
-JÓ reggelt katona! A reggel az eligazító teremben kezdődik! -mondom mosolyogva, majd tovább ébresztem, a társaságot.
A folyosó végére érve, bemegyek az eligazító terembe, és felállok a szokásos helyemre.

Elindulok a főnök után, hisz ha ott kezdődik minden, akkor tuti ő is arra megy. Nem is csalódok. A teremben a fal olyan részéhez állok, ahol a többieket is mind jól láthatom. Szeretnék mindenkit megfigyelni így az elején, hogy később nehogy azt higgyem, nem ide tartozik.

Azóta újra csak sikerült elájulnom. Akármennyire szeretném mozgatni ellazult végtagjaimat, nem megy... na mit csináljak? Ez olyan mintha mélyen aludnék...nem hallok semmit sem a külvilágból, csak a saját magam gondolatait. Ez...egész kellemes... Gyorsan végigfutok egész életemen, majd mikor ahhoz a ponthoz érek mikor találkoztam Szveti-vel, eleresztek egy enyhe mosolyt. Az a lány...

Felállok az asztalra, majd belekrákogok a szócsőbe...
-Khm..khm...- erre a nagy többség tiszteleg egy sort. -Pihenj..- bólintok, majd körbe nézek.
-Oké emberek! A helyzet a következő: Lett pár új ember köztünk, ami egyet jelent azzal, hogy további fertőzés nélküli embereket találtunk, és...- még mielött befejezném a mondatot, egy Jack nevű fiú, fütyül egy hatalmasat, majd tapsol. Lenézek rá.
-Köszönjük a hozzászólást Jack....- Bólintok a srácra, mire az rám kacsint. Forgatom a szemeim, és folytatom a mondani valómat.
-Elvárom, hogy tisztességgel bánjatok az újakkal, és legyetek segítségükre! -halk elégedetlenkedés. -Ezenfelül ma edzés lesz! Reggeli után mindenkit várok a gyakorló téren az udvaron! -nézek körbe.
-Leléphettek. -jelentem ki, majd leugrom az asztalról, és elindulok kifelé.

-Hello.-hátranézek a tegnapi srácra.-Nem igazán tudom még mi merre van, de gondolom a tömeg megy kajálni. Szóval nincs más dolgunk, mint követni őket.

Ránézek Jackre, mivel a fütyügésével máris beazonosíthatóvá vált a sok ismeretlen között.
-Legalábbis remélem, hogy nem olyan rémes a koszt, hogy inkább dugiban rájárnak a raktárra... :/

Kezet rázok vele.
-Jodie Holmes vagyok, de szólíts csak Jodienak.-mondom egy enyhe mosoly keretében.-Szerintem menjünk. Nem tudom mennyi időt hagynak az evésre. A katonaságnál nem sokat hagytak, szóval...

El is indulok Jakcet követve, de azért nem látványosan, nehogy kényelmetlenül érezze magát.

Felmegyünk az első emeletre, ahol be is érünk egy átlagos iskolai menzára hajazó ebédlőbe.
-Voltak jó pillanatok. Mi is nevettünk, szórakoztunk. De legalább megtanítottak arra, hogyan védjem meg magam.-válaszolok elmélázva.-És te? Mennyit szórakoztál mostanában?

-Ezek a helyek rejtve vannak. Hisz ha mindenki ide jönne, nem férnénk el és nem tudnánk megvédeni magunkat. Egy szóval...-beállok a sorba. Megkapom az adagomat és keresek helyet magamnak, ahova leülhetek enni.

Unottan állok be a sorba, hogy megkapjam a reggelimet, majd szokás szerint egy üres asztalhoz ülök le az egyik sötét sarokban. Kedvetlenül eszem az ételt miközben a távolba merengek.

Látok egy egész jó helyet, de már ül ott valaki. Elindulok mégis. Jól nevelt módjára odadobok egy üdv-öt, majd a reggelimre koncentrálok. Annyira nem vészes, legalább kaja, amit nem magamnak kell lőnöm...
Csendben eszegetek, miközben már a gyakorláson jár az agyam.

-Üdv. -köszönök vissza de ügyelve arra, hogy ne nézzek a lány szemébe.
Eközben végzek az evéssel és nyújtózok egyet.

Lassan befejezem az evést. Egy eltévedt tincset a fülem mögé igazítok. Ránézek a srácra, akinek az asztalához leültem.
-Bocs, hogy zavarlak, de megmondanád, hogy hogy szokott itt menni a gyakorlat meg ezeknek a dolgoknak a rendje?

-Fogalmam sincs, még csak pár napja vagyok itt. Gondolom valahol az udvaron. Ami azt illeti, én is szeretnék egy kicsit edzeni, lassan kezdek berozsdásodni.

-Remek.-ránézek a tányéromra.-Ööö, ezt a konyhás néniknek kell visszavinni vagy van egy külön helység oldalt ehhez?-közben rábökök a tányérra.

Ha ezt letudom, megyek és megkeresem az udvart. Jó lenne körbenézni is teljesen. Ki tudja, még mi van itt.

-Passz. -sóhajtok. -Mindenesetre jobb ha visszavisszük a helyére, abból nem lehet gond.
Ezután felállok a tányérommal és elindulok a konyhapult felé.