Karakterek!

Név:
Kor: (Lehetőleg min. 15, de inkább a fölött legyenek)
Nem:
Besorolás:
Jellem:
Életút: (Karik előtörijük.)

Besorolási lehetőségek:
(Mivel a túlélők csoportokba tömörülnek, így mindenki választhat magának egy számot, mely az azonosítója lesz. Ha új ember érkezik a "táborba", a személyt dög cédulával látják el, amin az azonosító száma, a születési éve, és a neve lesz.)
Orvos: Ők azok, akik értenek a sebek ellátásához, a gyógyszerekhez, a mérgekhez, az ellenszerek előállításához. Minden csapatban jó ha van egy, hisz ha nem tudjuk gyógyítani a sérülteket, egyszer csak elfogy a csapat...
Harcosok: Fegyverekhez értenek, sportos alkatúak, gyorsan futnak. Közelharc, pusztakezes, földharc(a talajon állvaxd) test-test ellen(nincs fegyver), és fegyveres harc mesterei.
Felderítők: Kitűnően: rejtőzködnek, futnak, és rendkívűl csendben tudnak haladni. Őket a csapatban is kiképzik, min. egy fajta harcmodorra, hogy megtudják védeni magukat.
Logisztikai tiszt: Megtervezik a csapat útvonalát, amelyen biztonságosan tudnak haladni.
Szerelők: Bármit megjavítanak ami elromlik.
(egyenlőre ennyi, ha valakinek van még ötlete, azt szívesen fogadom!Smile )
Figyelem!: Egy foglalkozásból több is lehet, de minden kedves tagot megkérnék, hogy ne éegyen minden második tag harcos! (Először egyet akartunk, csak az úgy kicseszés >.<)
Továbbá minden karakternek, van egy főfoglalkozása, és egy mellék. (Teszem azt: Főfoglalkozás: Harcos, viszont mellékesen felderítő is.)
Ha valami nem világos vagy vannak ötletek, akkor azokat privátba kérem!)
Jó munkát! ^^
(Megjegyzés: Nem kell megijedni. Ehhez a játékhoz tényleg sok tag, és játékos kéne, de majd megoldjuk Wink Ez a játék nem mindig arról fog szólni, hogy hogyan gyilkoljuk le a zombikat...A belső vitákat, az összetűzéseket is leírja, hisz egy kisebb ember csoport össze van zárva, és nem lehet csak úgy haza menni ha megunod a másikat. És hát...senki sem tökéletes :DD)

Név: Naifu Akuma (többnyire a neve mellé teszik, hogy "a ronin".)
Kor: 18
Nem: Nő
Besorolás: Azonosítószám: 666, Főfoglalkozás: Harcos , Mellék: Orvos.
Jellem: Rideg, bunkó, és nem nagyon törődik azzal ha beletipor mások lelkébe. Ami a szívén az a száján. Mindig rendet tesz a csapatban, és ha kell, verekedéssel teszi helyre a problémás személyt. A csapat "anyja" tulajdon képen, mivel megértő, és a szíve is a helyén van. Bátran lehet menni hozzá lelkifröccsért, de ettől függetlenül bárkinek leordítja a haját a fejéről. Kifejezetten főnök típus, és a többiek hallgatnak is rá. A férfiak megfordulnak utána, de sosem adja be a derekát senkinek.  
Az alkoholt, és a cigit nem utasítja vissza. (A szemén lévő sebet, egy harc alkalmával szerezte.)
Életút: Rendes családban nevelkedett. Egyetlen egy bátyja volt, akit nagyon szeretett. A bátyja eltűnt, mikor még kis gyermekek voltak. Ám a zombitámadást csak ő élte túl. Mikor a fenevadak kiszabadultak a laborból, és elkezdték irtani a városlakokat, Naifu beállt a katonák közé, hogy tehessen valamit a városáért. Vadászgépeket, és tankokat vezetett, így most sem akadály neki, ha autót, vagy repülőt kell vezetnie. Kitűnően bánik a lőfegyverekkel, bármikor szétszerel, és összerak egy AK47-t vagy egy Shotgun-t. (Nyílpuska, sima íj, kard, de még a tradicionális Japán fegyvereket is tudja forgatni.)
Egy nap a zombik betörtek a bázisukra. Rengetegen voltak, a katonák hősiesen küzdöttek, de a "betegek" túl sokan voltak, és lenyomták a katonákat. Naifunak gyorsan kellett cselekednie. Eldobta az üres fegyverét, és berohant abba a helységben, ahol a különleges és sima fegyvereket tartották. Megpakolta a hátizsákját azokkal a fegyverekkel, amelyekkel egy lövéssel meg lehet ölni a zombikat, és a hozzájuk tartozó alkatrészeket, hogy újra tudja tölteni őket.  magára aggatott rengeteg általános fegyvert. Mikor kiment a folyosóra, csak halott katonákat látott egy egy tucat zombit. Mind a két kezében egy-egy fegyverrel kirohant a folyosóra, és aki az útjába került azt megölte. Sírva futott végig a bázison, mivel a megfertőzött bajtársai is rátámadtak.
Naifu kiszaladt egy vadászgéphez, és elrepült vele messzire. Ám mielőtt elment volna vele, egy bombát dobott a bázisra. Az egész hely megsemmisült.
A múltja számára fájó pont, így nem szokása beszélni róla.

spoiler:

Név: Szvetlana, becenevén Szveti.
Kor: 18 éves
Nem: Nő.
Besorolás:Azonosítószám: 073.
Főfoglalkozás: Felderítő.
Mellékfoglalkozás: Szerelő.
Jellem: Akiket szeret, azokkal nagyon kedves tud lenni, de ha valakit nem kedvel, annak keményen megmondja a magáét. Hamar felkapja a vizet, kissé zárkózott, néha kicsit mogorva és makacs tud lenni. Ha valaki beleköt, nem teketóriázik, azonnal megvédi magát.
Életút: Szveti, ahogy a nevéből is látszik, Oroszországban született 2124 Június 16-án. Ő volt az egyetlen gyerek a családban. Szüleivel akkor költöztek el Oroszországból, amikor ő 4 éves volt, így minimális akcentusa van csak. Mindig is rajongással szerette a szüleit. Apja katona volt, így megtanította őt lopakodni, rejtőzködni és harcolni. Emellett mindig nagyon szerette megszerelni az elromlott dolgokat otthon. Szvetlana szülei, ellentétben a többi emberrel, nem lettek fertőzöttek, hanem amikor az élőhalottak elkezdtek gyilkolni, elküldték Szvetlanat, hogy az apjától tanultak segítségével bújjon el, ők pedig öngyilkosak lettek. Ezért Szveti gyakran nehezen nyílik meg. Egy ideig egyedül bujkált, majd szerencséjére rátalált egy embercsapatra, akiknek nagy segítségére van a tudásával.

Név: Hayato (Vezetéknév ismeretlen)
Kor: 20
Nem: Férfi
Besorolás: Azonosítószám: 168.
Főfoglalkozás: Harcos
Mellékfoglalkozás: Logisztikai Tiszt+Felderítő (az a vegyes izé....hogy még régebben feltérképezte a helyeket, hogy később tudjon majd biztonságos útvonalakat szervezni a csapatának, de még máig is felderítősödik, hogy többet tudjon az adott tájakról. Szóval rettentően sok bocsi, csak szerintem ez a két foglalkozás tesz ki egy egészet, nagy sok bocsi! ><)
Jellem: Az a tipikus nemtörődöm fajta. Az ismeretlen emberekkel nem igazán törődik, ám ha valaki kellő képen felkelti az érdeklődését, azt egy ideig szemmel tartja, majd valamilyen módon megpróbál kapcsolatba kerülni vele. Egy kicsit Naifu-éra hasonlít a jelleme, csak ő egy kicsit azért meggondoltabb.
Életút: Egy átlagos családban nevelkedett, de mikor betöltötte a 8-at, egy rendelet miatt el kellett szakadnia családjától, és ahhoz az őrült tudóshoz kellett szegődnie. Azóta nem is kapott semmilyen hírt sem a szüleiről, sem pedig a kishúgáról, aki csak 6 éves volt, ezért sejtései szerint nem igazán emlékezhet már arra, hogy van neki egy bátyja, és lehet a szülei, is próbálták azt az érzést kelteni, mintha ő nem is lenne. Az a kevés remény, hogy valamikor, majd újra láthatja családját...lassacskán homályosodni kezdett, majd egyszer csak eltűnt. (Jó....fogalmazás 0 xD) Mivel még csak gyerek volt, ezért a férfi egy ideig csak olyan alap kísérleteket végzett el rajta, mint például: vizsgáljuk meg, hogy egy még jó állapotban lévő gyermek teste,mennyi sérülést bír el. Egy héten kapott legalább 2 vagy 3 oltást, hogy jobban bírja a kínzást.

Spoiler:

Így teltek a fájdalmas évek, mikor 12 lett elhatározta, hogy megszökik. Nem mintha eddig nem próbálta volna, csak mindig mikor így cselekedett elkapták, és elég erős büntetést kapott szökési kísérlete miatt. Ám ez az év más volt. Azóta a 4 év óta az őrök és a kísérleti alanyok száma rohamosan lecsökkent, ezért az esély hogy újra elkapják, egyenlő volt a nullával, mivel harci tudása azóta már felülmúlta az összes többi, ott tartózkodó emberét. Mikor nem éppen őt "kényeztették", a kezébe kapott egy csövet vagy valamilyen szerszámot, és valamilyen szinten elkezdte magát edzeni. Így, a sikeres szökés után, már szabad volt a pálya, arra mehetett amerre csak akart. Maga sem tudja miért, de a családját, most a leginkább sem kívánta látni. Ezért ideje nagy részében csak a városban járkált össze-vissza, miközben néha bebotorkált egy-egy boltba ételt és italt csórni. Szökése előtt, magához vett néhány elég jól kinéző, még ép, vérmentes fegyvert. Egy idő után már elég jól ismerte az egész terepet, ám egy olyan 3 év múlva arra lett figyelmes, hogy a laborból lassan két ember távozik, csigatempóban, majd mind a ketten ellenkező irányt vettek.

+1 Sopiler:

És lassan már arra lett figyelmes, hogy az ilyen járkálók száma növekedni kezdett. Egy ideig csak megbújt a fák védelmező ágai közt, ám egy nap elkezdte irtani a megnövekedett számú zombikat, majd pár héttel később elhagyta a várost, hogy ha egyszer csak egy, az egész országra kiterjedő útvonalat kéne terveznie, akkor valamit kezdeni is tudjon. Így barangolt az egész városban egy 5 évig, majd később visszatért szülővárosába, hogy megnézze mi a helyzet.

Név: Fujimi Rai
Kor: 20
Nem: Férfi
Besorolás: Azonosítószám: 717
Főfoglalkozás: Orvos
Mellék: Szerelő
Jellem: Betegeivel elég kedves habár néha szokott bunkózni és humorizálni szokott még a legmegrázóbb helyzetekben is. Lényegében egy mindig mosolygós ember aki mindenkin segíteni szeretne. Érzelmileg viszont nem a legnyitottabb.
Életút:
Szülei orvosok voltak akikhez hasonlóan ő is mindig segíteni akartak a világnak főleg miután kitört a betegség. Szülei olyan embereken is segíteni próbáltak és elég sokszor sikerült is nekik akik már halálra voltak ítélve. Ebbe is haltak bele mikor egy barátjuk elkapta a betegséget és túl későn került el hozzájuk és az akkor 10 éves fiuk szeme láttára haltak bele a betegségbe aki nagy nehezen eltudott menekülni. Ezután apja egyik közeli orvosbarátjához ment akitől tovább tanult. Majd 15 évesen tanítóját ugyanúgy szeme láttára halt meg mint szülei és ő maga is alig tudott elmenekülni, majd elkezdte járni a környéket és segíteni a beteg embereken, de később rájött hogy ez elég jól megy neki és tovább fejlesztette tudását és beállt segíteni egy csapatba és amiért elég gyorsan tanul megtanulta a dolgokat megszerelni így már bárkinek tud segíteni ha kell viszont férfi létére nagyon béna a harcokhoz.

Név: Yamanada Raito
Kor: 18
Nem: férfi
Besorolás: logisztikai tiszt
Azonosítószám: 013
Jellem: rideg, csendes, néha kissé barátságtalan, magának való figura

Életút: Raito árvaházban nevelkedett és ott sokszor terrorizálták. Napjai állandó veréssel teltek, egészen addig míg tizenöt éves korában elszökött. Az utcákat járva azonban egy éjszaka egy banda támadta meg és a beteg vezetőjük puszta szórakozásból kivájta a jobb szemét és otthagyta a fiút kínjában. Raito-t egy nő megszánta és befogadta magához. A katasztrófa évében a pótanya hamar átváltozott, Raito kénytelen volt végezni vele. Azóta kénytelen volt csatlakozni a többi túlélőhöz, hogy legyen esélye mivel térlátás híján pocsékul lő.

Név: Ebisu Hayashi
Kor: 19
Nem: Férfi
Főfoglalkozás: Feldertíő
Mellék: Harcos
Azonosító: 007

Jellem: Perverz, szemét, szókimondó ezáltal nem a legkedveltebb személyiség mosolygós, hirtelen haragú, mozgékony alkatú, és csak saját fegyvereivel hajlandó vadászni. öltözködése kirívó mivel van egy "kevés" feltűnési viszketegsége, de viszont ruháit nem félti összekoszolni ha arról van szó./a képen lévő koronát is néha napján szokta hordani(lopott~ )/

Életút: Szülei kidobták születése után mivel fattyú gyermek volt. Így hajléktalanok nevelték fel hasonló sorsú gyermekekkel együtt. Majd és később nevelője meghalt mások pedig nem szívesen fogadták őt. Így magára maradt és sokszor harcokba keveredett, így kiképezte az élet. 15 korára már viszont már az Utcák Király lett és hogy megtudjon élni orvvadásznak szegődött. Közben szerzett magának ezt-azt amiből elég jól fent tudta magát tartani.Míg nem egyszer a megbízása "annak" az orvosnak a megölése volt "azon" az éjszakán, és a srác szemtől szembe látta az átalakulást de se köpni se nyelni nem tudott...sok mindent látott már de az akkor nagyon le sokkolta. Majd mikor munka adója megtudta hogy Ebisu nem járt sikerrel üldöztette több kontinense keresztül éveken át. És az Utcák Királya névhez hűen senki nemtudta elkapni akit felbéreltek ellene. Útja közben sok embert megismert. sok emberben csalódott és sok mindent tanult. Jelenleg már feladták az üldözését. Most egy olyan helyet keres ahol befogadják és nem kell tartania attól hogy elkapják a sok orvgyilkosság miatt.

Név: Alex 
Kor: 19
Nem: Nő
Besorolás:
    Azonosítószám: 120
    Főfoglalkozás: Rádiós+Szerelő:

Spoiler:

    Melléfoglalkozás: Edző/kiképző:

spoiler 1:

Jellem: Lázadok minden ellen és nem csak belül hanem a külsőmmel is. Amióta tudok magamról gondoskodni mindig egzotikus színű volt a hajam és a legtöbb jól is áll. Nem vagyok valami társaságkedvelő, de azért szeretem ha vannak körülöttem és nehezen tűrőm el a magányt. Legjobban olvasni, zenét hallgatni és főzni szeretek, néha kiülök az ablakpárkányra, hogy gondolkozzak egy kicsit. Szeszélyes vagyok és ritkán lehet tudni mi jár a fejembe. Ha valaki a főnököm akar lenni akkor annak ki kell érdemelnie a bizalmamat. A múltamról ritkán szoktam beszélgetni legtöbbször inkább terelem a szót.


Életút:

előélet:

A zombi támadások a környékünkre is eljutottak és sikeresen betörtek minden házba ahol embereket lehetett látni. Apám és anyám éppen akkor voltak otthon a még mi bátyámmal bevásárolni és beszélgetni mentünk el. Mikor megtudtuk mi lett sietünk haza de elkéstünk minden vér volt a lakásba de a szüleinket nem találtuk sehol.
Ezek után mind a ketten beálltunk egy túlélő csapatba. Nem sokára a bátyám lett a vezérünk én meg a szerelő csoport vezetője. Lassan fél év telt el a tragédia óta és a szüleinkről még mindig nem
hallottunk semmit. David, a bátyám mindig hitt abba, hogy a szüleink élnek. Néha már beteges képzelgései voltak, hogy a szüleinket látja minden egyes ablakban, sarkon.

spoiler 2:

Pár nappal később David furcsán kezdet viselkedni, sokáig a szobájába volt, morgásszerű hangokat adott ki, sötét helyeken bujkált és nyersen kezdte el enni a húst. Pár órával később áramszünet lett, amit furcsálltam és ezért a bátyámhoz mentem. Viszont tárva nyitva volt az ajtaja és mindenhol a rohadt húst lehetett érezni. Egy hangos kattanás és a folyosón minden piros fényárba úszott, én a szemem elé kaptam a kezemet és felfelé néztem. Ekkor láttam meg David-et csüngni a mennyezet csövein és a szemei vörösen csillogtak rám. Már nem a bátyám volt aki megmentett mindig hanem egy szörnyeteg akinek én lettem volna a főfogás. Rám vetette magát és elkezdet felém harapdálni hát ha eléri a torkomat, én kétségbe eseten ordibáltam a nevét hát ha csak megjátssza vagy magához tér. Sikeresen lerúgtam magamról egyenesen egy csőre ami átszúrta az egyik vállát. A lény aki már nem a bátyám volt elkezdet visítani és vergődni a csövön. Erre a csapat kisebbik fele oda jött, de nem gondolták volna azt ami ez után jött. A lény elszabadult és ahelyett, hogy rám vetette volna magát engem félre lökve egy másik ember torkának ugrott. Ez annyira meglepte a mögöttem állókat, hogy nem védekeztek így simán lemészárolta őket. Én kétségbe esetten tapogattam a fejemet lehetséges sebek után, a homlokom ragacsos volt és meleg a vértől. A lény tovább akart volna menni de én megdobtam az egyik cipőmmel. Nekem ugrott és a falnak lökött, elkezdte a ruhámat tépni, hogy szabad bőr felületet találjon de egy jó célzott fejeléssel hátrébb kényszerítettem. Ez felidegesítette és jobban elkezdet ütni, majd amikor a földön feküdtem a hajamnál fogva emelt fel és vágott a földhöz. A sikításomra és másokéra David haverja jött aki sikeresen megmentett azzal, hogy meglőtte a lényt. Éreztem, hogy mindenem sajog, pár bordám eltört és nem sok van hátra aztán elvesztem az eszméletemet. Utolsó próbálkozás képen felvágtam a kezemen egy részt amiből elkezdet vér folyni a lény felé legyintettem. Bevált!!! Elkezdet felém rohanni majd a lábamról leterítve beleharapott kezembe. Az alkalmat kihasználva egy pisztolyt nyomtam a zombi fejéhez, majd könnyek között elbúcsúzva fejbe lőttem. Amikor a test a földre rogyott én még lőttem párat bele és aztán elájultam.

spoiler 3:

Az akció után pár hónapra mindenki szét széledt a csapatból és én is elkezdtem más felé menni. És amikor már minden reményem oda lett volna akkor éppen találtam egy bázist. Csatlakoztam mind rádiós de a főnökkel valahogy nem vagyok kibékülve így sokszor meg megszegem a szabály  meg a parancsot.

William:

Név: Sisu Vanhanen
Kor: 17
Nem: Lány
Besorolás: Fő: Harcos; Mellék: Felderítő
Szám: 129
Jellem: Két fajta „arccal” rendelkezik, az egyiket a harcoknál, és azok előtt használja, akikben nem bízik. Ez az énje kegyetlen, agresszív, ugyanakkor megfontolt, hidegfejű, és mindig éber, ezek a tényezők nem jelentik azt, hogy nincsenek érzelmei. A másik arca jóval békésebb, szokása mindenért bocsánatot kérni, akár ok nélkül is, mivel lelkiismeret furdalása van, a sok kiontott vér miatt, nagyon félénk, és csendes, sokszor szétszórt. A kommunikációban alig hangsúlyoz, monoton, nyugodt beszéde van az információ közlése pedig nagyon egyenes, és őszinte, szinte nem tud hazudni, ebből pedig többször gondja adódott.
Életút: Nem ismertem a családomat, talán a maffia ölte meg őket, talán a szegénységbe pusztultak bele. Mindenesetre az én valódi családom a maffia, ők neveltek, ők tanítottak, ők voltak a családom. Az hogy hova szerettem volna kerülni, csak rajtam állt, mindössze öt évesen leültettek egy asztal elé, a családfővel szemben. Ő néhány kártyát kevert, a kezekben, amelyek mindig kedvesen értek hozzám, most a sorsomat forgatták. Kérdőn pislogtam rá, és kíváncsi voltam mi lesz. Amint végzett a keveréssel, szétrakosgatta a kártyákat. Választásra kényszerített, nem láttam mi van a kártyákra írva, mivel az írás az asztallap felé fordítva volt. Akkor még nem értettem, hogy milyen fontos is ez. Felfordítottam az egyik lapot, rajta egy vöröslő ököl volt, szemben egy koponyával. Ez apának annyit tett, hogy „Alvilági Bunyó”. Egy hét múlva elkezdték az oktatásomat, azért hogy megnyerjem a harcokat nekik, és más családok pénzét kapjuk meg.

Egy átlagos nap:

Tizenöt éves korom után az USA-ba küldtek harcolni, az egyik székhelyre Florida fővárosába. Az amerikai maffia vette ki nekem az ingatlant, amiben a város határában éltem, biztosítottak nekem minden szükséges a megfelelő életkörülményekhez. Az első ellenfelet egy hét után kaptam, a harcunk pedig két hónap múlva volt. Voltak róla videók, azzal keltem azzal feküdtem, és azzal edzettem. Ez pedig hasznos volt a harchoz.

Első harc:

Most tizenhét éves vagyok, és még veretlen, de nem hiszem, hogy most már bárki is meg verne emiatt, a furcsa betegség miatt, ami elterjedt az utóbbi időben. Sok lett a zombi mostanában, igazából nem tudom, hogy hova menjek most. Elrejtőztem egy pincében, és a készletek kifogyóban. Az emberek hullán járkálnak. Csak remélni tudom hogy találok valakiket, akikkel hatékonyan tudok életben maradni.

Név: Jodie Rain
Kor: 19
Nem: Nő
Besorolás:Harcos, Felderítő
Szám:111
Jellem: Makacs és zárkózott lány.Saját lelkiismerete szerint cselekszik, ha kell akkor szabályt is szeg. Rettentően segítőkész és kedvesen közeledik mindenki felé. Ha viszont nem viszonozzák ezt a kedvességet, akkor beszól és magasról tojik az illetőre.

Spoiler:

Viszonylag csendes, csak akkor beszél, ha feltétlen közlendője van vagy kérdezik és nem titkolja a választ(mert ez is egy tulajdonsága, előszeretettel hallgatja el a dolgokat, amiket kínosnak tart vagy szimplán nem akar róla mással beszélni).
Senkiben nem bízik igazán, csak saját magában és a képességeiben. Tehát csak addig bízik valakiben, amíg nem lesz forró a lába alatt a talaj.
Nem habozik, ha zombit kell ölnie vagy olyat aki meg van fertőzve. Másoknál már elgondolkozik, hogy szükségszerű-e, végső esetben magára hagyja az illetőt.
Életút:Szülei tudósok voltak, akik részt vettek az örök életért indított kísérletezésekben. Így elég hamar áldozatául estek a zombitámadásnak. Az akkor 8 éves Jodie-aki szintén a laborközpontban lakott-egy másik tudósnak sikerült kimentenie, így nem esett semmi baja.

Spoiler:

Ám igen hamar védelmezők nélkül maradt és csak nagy szerencse és gyerekkora óta bújócskával fejlesztett rejtőzködési képessége segített neki eljutni a katonákhoz. Ott kiképezték a lehető legtöbb harcmodorra. Rengetegszer küldték már zombigyilkolós küldetésre, eléggé automatikusan megy már nála ez a dolog.

Spoiler:

Egyszer azonban a katonai központot, ahová ő is tartozott, megtámadta egy nagyobb zombi horda. Jodie gyanítja, hogy volt belső fertőzött is a dologban, de inkább mentette az életét, mintsem körbenézett volna.

Spoiler:

Szóval most épp egymaga keres egy újabb csoportot, miközben azért óvatosan a kisebb zombi csapatokat gyilkolássza.

Név: Dan Kimiyo - Becenév: Kimi,Miyo
Kor: 17 éves
Nem: Nő
Besorolás:Azonosítószám: 379
Főfoglalkozás: Harcos
Mellékfoglalkozás: Felderítő
Jellem: Alapjáraton az arca és a tekintete teljesen érzéstelen.Ridegnek tűnhet de igazából kedves és segítőkész.Viszont ott van benne a szó kimondó is ebből adódóan felvállalja a saját véleményét.Bátor és elég kemény.A keménysége nem tudni honnan ered talán múltjából ami elég fájdalmas volt...Nem szereti ha mások szomorúak vagy idegesek ilyenkor mindig próbálja megnyugtatni az illetőket.Barátságos ám külsejéből ez nem látszik.Az ami a szeme előtt lebeg az, az, hogy nem szabad félni és keménynek kell lenni.Ezért még soha életében nem volt szerelmes mert szerinte az csak egy gyenge pontot okoz neki.Barátai sem nagyon voltak mert őket is csak egy gyenge pontnak tartja.Ő az a tipikus magányos farkas személyiség.Benne van a szadista is és a fantáziája olykor kicsit bemocskosodik de ezt nem mutatja ki.Néha előjön az a nem törődöm énje és olyankor tényleg semmi se érdekli.Megértő és megbízható ezenkívül talán a legjobb titoktartó...Eléggé összetett személyiség...Nem valami változatos az öltözködése.A szoknyája alá mindig fel vesz egy fekete rövid nadrágot is ami nem látszik ki a szoknya alól.Ruháit nem fél elszakítani ahogyan attól sem fél, hogy bemocskolja a kezét.Egy illedelmes lány, aki feltudja mérni a dolgok súlyát.Nem az az irigykedős típus...(egy kis külső) A haja fekete és a derekáig ér, az arca hófehér, a szemei pedig közép kék szerűen világítanak.Az alkata vékony,nőies.Körülbelül 170 cm magas és szinte pehely könnyű.Esetlennek tűnhet bár kinézetéből inkább a magabiztosság látszik.Ezenkívül vannak akik ijesztőnek tartják...bár ez nagy részt azért van mert arckifejezése s tekintete teljesen érzéstelen,mindig egyedül van és a lépései határozottak.A közvetlen környezetében nem sok ember tartózkodik pedig igazából nem harap, nem szúr és nem is lő.Bár egy jól irányzott ütéssel a földre teríthet másokat ha nagyon akar de ő sokkal inkább az a higgadtabb személyiség akit fel lehet idegesíteni de ahhoz is kell valami tudomány, hogy Kimit kihozzák a sodrából.A harcokban csak is arra koncentrál, hogy hol van az áldozata és a kardjára vagy pisztolyára vagy bármilyen fegyverére ami éppen nála van.Szereti a veszélyt és a küldetéseket.azonban mindig tudja, hogy mi az ami már túl veszélyes.Mások előtt nem sír bár ha nem látják akkor se szokott viszont ha valami nehéz kő nyomja a szívét akkor néha sír.
Életút: Kis korában jó körülmények között nevelkedett, a szüleivel is elég időt eltudott tölteni annak ellenére, hogy ők dolgoztak.Amikor szülei dolgoztak akkor Kimit a bátyjára bízták akivel szintén jól ki jött.Elég szoros volt a kapcsolata az egész családjával.Minden jó volt Kimi is ügyes volt, és nagyon gyorsan tanult...de ez csak 5 éves koráig volt így amikor hirtelen egy éjjel betörtek a házukba...A szülei még ott meghaltak ugyan is a zombik áldozatai lettek.Szerencsére Kimi bátyja gyorsan cselekedett így a lány megmenekült de a testvére meghalt.Körülbelül 1 hónapig bolyongott az utcán és azt ette amit talált és ehetőnek tűnt.Ekkor összeszedett egy komoly betegséget is...Szerencsére egy orvos rátalált a szinte már fél holt lányra és kezelésbe vette,befogadta így körülbelül fél év után a lány már makk egészséges volt és mosolygott.Úgy 16 éves koráig így élt azzal az orvossal aki megmentette az életét.De aztán egy napon az úgy mond 2.apja egy nodachit adott a lánynak amivel megvétheti magát és azt mondta neki, hogy ő hamarosan meghal ezért menjen el ebből a házból.A lány engedelmeskedett így elrohant a házból és mikor már pár száz méterrel távolabb volt tőle visszanézett és látta, hogy a orvos házába beözönlenek a zombik és már csak a kiáltását hallja.Így szomorúan elment egészen addig amíg egy hegyen nem talált egy barlangot ahová bement.De sokáig tartott megtalálnia egészen pontosan 1 évig bolyongott és ez alatt az idő alatt megkeményedett és már zombikat is ölt.

+1 kép:

Nodachi: