Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Lassan bementem a rádiós terembe, majd a hangosbemondó mikrofonjába beszéltem. Minden folyosón felcsendült hangom.
-Figyelem! Minden harcképes katonát várok az udvaron az Edző részlegnél. Ismétlem: Minden harcképes katonát várok az udvaron az Edző részlegnél. -mondom, majd a rádió elhallgat, én pedig megkeresem Alex-et, és szólok neki, hogy edzést kéne tartania.
Ezek után kimentem az edző részleghez, és ott vártam a hullajelölteket. Közben az adóvevőmön keresztül, szóltam Rai-channak, hogy természetesen ő is köteles megjelenni az edzésen.

Az udvaron sétálgattam, amikor megjelent a főnök és lassan még pár ember. Ezek szerint kezdődik. A karjaimat elkezdem nyújtani, majd leültem a földre. Majd ha kell felállok. Ez nem annyira fegyelmezett hely, mint a hadsereg...

Kedvetlenül megyek az udvarra.
~Legalább az időjárás kedvező.
Ezután nyújtózok egy kicsit.

Mikor kiérnek a srácok, biccentek nekik egyet.
-Nos katonák! Megvárjuk Alex-et, a "kiképzőtöket", hogy ismertesse az edzés tervet...- jelentem ki, majd mikor meglátom Rai-t, csak egy lágy mosoly ül ki az arcomra.

Éppen befejeztem a meditálást amikor a vörös démon betoppant, hogy legyek az udvaron edzést tartani.
-Akkor kint leszünk? -Ezt inkább magamtól kérdeztem mert már ott sem volt.- Ez igent jelent.
Felvettem a táskámat és komótos rá érős léptekkel mentem az udvar felé. Mikor megláttam mennyien vagyunk füttyentettem egyet. A csapat elé mentem és elkezdtem a lábammal egy nagy téglalapot rajzolni az udvarral.
- Üdvözlet mindenkinek! Alex vagyok. Ahogy észre vettem nem sokkal vagytok idősebbek mint én, ezt örömmel látom. Akkor jó kondiba vagytok. Első feladat mindenki csináljon meg 10 guggolást és 20 fekvő támaszt. Addig én elszórakoztatom magam.
Mosolygok rájuk és tovább folytatom a pálya rajzolását. Amikor az utolsó vonalat is meg húztam letettem a táskámat az udvar közepére és vártam, hogy mindenki végezzen.

Megropogtatom a nyakamat, majd nekiállok a kiszabott feladatnak. A fekvőtámasszal kezdem. Ütemesen haladok, de nem lóhalálában.

Felülök egy nagyobb dobozra, keresztbe teszem a lábaim, és egy kárörvendő mosollyal figyelem a katonákat. Remélem Alex jól megdolgoztatja őket....

Naifu

Látom hogy az új fiú, már leállt bizniszelni egy másik taggal.
-Hé te ott! -mutatok rá. -Nincs szövetség! Amig Alex nem mondja hogy csapatmunka, addig mindenki, mindenki ellen! -nézek szigorúan a fiúra, majd Rai-chanra téved a pillantásom. "istenem milyen aranyos még így álmosan is*-*"

Naifu.

Hirtelen felhangzik a riasztó a rádióból.
-VÉSZHELYZET! MINDENKI INDULJON BE A GYÜLEKEZŐ TEREMBE! -üvöltöm el magam azonnal, majd feltépem az ajtót, és berohanok a folyosóra, ami vörös fényben izzik a lápáktól.
A terembe érve felmászok az asztalra, és idegesen járkálok rajta fel-alá.
~Persze....Pont most kellett Szvetlánáéknak megszökniük! Szveti az egyik legjobb katonám! Mégis mi a jó francot csináljak?????!!"
Várom, hogy az újak is megérkezzenek.

Mielőtt elkezdődhetne a gyakorlás, máris riadó van. A gyülekező terembe sietek. Zombik? Merről? Most, hogy kicsit felüdítettem magam, kedvem van egy-kettőnek letépni a fejét.
Szinte csillogó szemekkel és türelmetlenül várom, mi lesz.

Kimiyo:

Miközben a szobámban ücsörgök és egy útvonalat tervezgetek éppen csak úgy...Meghallom a riasztó hangját a rádióból és már fel is pattanok úgy, hogy szinte minden kiesik a kezemből így a földön landol.Ekkor már hallom is a főnök hangját és már rohanok is a gyülekező terembe miközben a folyosókon minden vörösnek látszik a lámpák fényétől.Elsőként értem oda és utánam pár másodperccel jöttek a többiek is.

Az erdőben rohangálok össze vissza, minden kis bokrot átnézek, amíg meg nem találom azt amit keresek. Visszarohanok Hayato-hoz, aki mozdulatlanul fekszik a földön. A mellkasára tapasztom a fülem. Lélegzik, és a szíve is dobog.
-Elájult. -állapítom meg halkan. Nagyszerű, már magamban beszélek...
A hasára fordítom őt, egy nagyobb lapulevélben kis vizet hozok a tóból, és kézzel a lehető legapróbbra tépdesem a növényt. Elég nagy a seb. Becsavarom egy anyagcsíkba a növényt, a vízzel átitatom, a sebre helyezem, és bekötözöm.
-Így ni. -mondom, és visszafordítom a hátára Hayatot. -Mindjárt jobb lesz!
Pár percre megint magára hagyom őt, amíg elhozom a cuccainkat, némi fát, és tüzet gyújtok. Amint ezekkel kész vagyok vizes ronggyal törölgetni kezdem a homlokát.

Hayato
Később újra hangokra leszek figyelmes, majd újra megpróbálkozok végtagjaim mozgatásával és ez a próbálkozás most sikeresnek is bizonyosul, így egy picit mocorogni kezdek, majd végül lassan kinyitom szemeimet.
-Uh..hol vagyok?-ülök fel majd megdörzsölöm homlokomat mert fejem egyszer csak rettentően hasogatni kezd.
Mi a...? Legutóbb arra emlékszem, hogy még azon a bázis szerű izén voltam...akkor hogy is kerültem ide?

Meglakolsz ezért Haru!!!
-Hayato? -próbálkozok óvatosan, és a vállára teszem a kezem. -Minden oké?

(majd meglátjuk :3)
Hayato
-Hm?-pillantok fel, mire azt a vörös hajú lányt pillantom meg.-Hát te meg? o.o-pislogok hatalmas szemekkel a lányra, és most már tényleg nem értek semmit sem az egészből.
Ember...valaki magyarázza már el hogy mi a büdös történt!

-Basszus... -mormogom. A gyógynövény egyik mellékhatása az átmeneti emlékezet-kiesés. Már találkoztam ilyennel még régebben. De... akkor is meg tudtam gyógyítani, szerintem most is menni fog.
-Hayato... -mondom. -Kérlek bocsáss meg nekem. Muszáj ezt tennem, ha lenne más megoldás, hidd el nem tenném.
Egy hirtelen mozdulattal, a tenyerem élével tarkón vágom a megfelelő ponton, amitől kiterül.Szomorúan nézek rá, és csak reménykedni tudok, hogy most visszatér az emlékezete. Nem akarom elveszíteni...

Hayato
-He?-nézek értelmesen a lányra mire az csak jó erősen tarkón vág és erre nyomban felordítok majd a megsebzett ponthoz kapok.-Te teljesen megvesztél?!-pillantok hirtelen a lányra és ebben a pillanatban felpattanok, de ez egy elég rossz ötlet volt mert a testemen lévő seb, erre nyomban sajogni kezd, mire csak halk felszisszenek majd később csak a víz sima tükrét kezdem el bámulni...de várjunk...Miért is vagyok megsebezve? o.o

-Mi a francból vagy te? -kérdezem és most már ideges vagyok. -Elvesztetted az emlékeidet, azért nem emlékszel arra, hogy kerültél ide.