Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Épp nyugodtan fürdők, amikor hirtelen ott terem Hayato, a kezébe kap és kirohan velem a partra. Először ezt nem tudom mire vélni, de amikor egy hatalmas szörny csap le arra a helyre, ahol az előbb voltam, rájövök, hogy az életemet köszönhetem neki. Még mindig a kezében tart. Felnézek az arcába.
-Köszönöm.-suttogom.-Megmentetted az életemet. És meg szerencse, hogy fehérneműben fürödtem. ^^"

Mikor meghallom Szvetlana-t reflexszerűen a lányra téved pillantásom mire újra elvörösödöm.
-Öhm...semmiség...-fordítom el fejem, de szerencse a csuklya most rajtam van így nem igazán látszik, hogy arcom már réges rég rákvörös színben pompázik.

-Tényleg hálás vagyok.-mondom mosolyogva és finoman felém fordítom az arcát, hogy a szemébe nézhessek. Ahogy az arca felém fordul, a csuklya ellenére is látom, hogy elvörösödött, mire az én arcom is lángba borul. Úgy döntök, hogy most ideje lenne felhoznom azt amit akartam.
-Sajnálom.-mondom és a kísértésnek nem engedve tartom a szemkontaktust.-Sajnálom, hogy úgy letámadtalak.

-Áh, semmi.-eresztek el egy kedves mosolyt, és vele együtt megpróbálom kordában tartani az érzelmeimet, ezzel csökkentve egy kicsit a vörösséget arcomon.-De most, hogy belegondolok...-tűnődök el egy kicsit, majd pillantásomat újra a lányra vetem.-Azt a csókot kifejezetten élveztem. ^^ Csak...valami hiányzott még belőle...-erre mosolyom egy kicsit nagyobbá válik.-Várj, megmutatom!-mondom, majd közelebb hajolok Szvetlana-hoz és gyengéden megcsókolom.
Közben egy kicsit szorítok a fogáson, nehogy kipottyanjon a karjaimból.

Boldogan és csodálkozva hallgatom végig, amit Hayato mondd, majd egy pillanattal később a fogása szorosabbá válik és az ajkai fogságba ejtik az enyémeket. Először döbbenetemben megmerevedek, aztán a karomat átfonom a nyakán és hevesen visszacsókolom. A csókja édes, gyengéd, szinte gondoskodó. Az egyik kezemmel hátrahúzom a csuklyáját és beletúrok a hajába, ezzel még közelebb húzva magamhoz.

Mikor elválnak ajkaink,leteszem végre a lányt a földre.
-Amúgy...mit is érzel pontosan irántam?- döntöm picit oldalra fejem.
Tudom, hogy ez egy elég hülye kérdés...de rettentően érdekel a válasz.

A kérdésétől zavarba jövök, az arcom megint vörös lesz.
-Ugyanezt kérdezhetném én is tőled.-felelem.

-De viszont én kérdeztem először.-eresztek el egy a fajta önelégült mosolyt majd megsimogatom a lány buksiját.-Na? ^^

A simogatással meggyőzött:
-Én... Én nem tudom biztosan. Amikor hozzám érsz, a szívem felgyorsul, és nem vágyom másra csak az érintésedre, a csókodra... Én meg sosem éreztem ilyet...

-Eh...aranyos vagy mikor erről beszélsz.-mosolygok még mindig Szvetlana-ra majd nyomok egy puszit a homlokára.-És gondolom most az én nézőpontom jön.-próbálom összeszedni gondolataimat majd mikor ez nagyjából sikerül veszek egy nagy levegőt.-Hogy is mondjam...először kicsit kikészítettél azzal a fegyelmezett éneddel ^^"...de most hogy így, ebből a szemszögből is megismerlek tényleg, egész aranyos vagy...és meg kell hagyni, szép is.-vakarom meg szégyenlősen tarkómat.

Hirtelen felébredek.
"Milyen különös... megint semmi dolgom....
Felpattanok az ágyról, és kiengedett, kócos hajjal, kirohanok a szobámból. Az ajtót becsukom magam mögött. Az orvosiba rohanok.

Mikor odaérek, feltépem az ajtót, belépek, majd gyorsan bevágom magam mögött. Egy pillanatra nem állok meg.
Raichan a gurulós székében ül, és döbbenten néz rám. Nekifutásból ráugrom, a lába közötti kis részre rögtön feltérdelek, átkarolim a nyakát, és megcsókolom. Olyan hirtelen futottam neki, hogy a szék is hátra gurul egy kicsit. A homlokomat az övének támasztom és rámosolygok.
-Képzeld, már hiányoztál.^^

Éppen már majdnem lefejeltem a fegyvert mikor hirtelen egy lány berohan majd mikor közelebb ér és csókol meg látom hogy Nai-chan, és szinte lángvörös lesz a képem.
-Sz-szia...-dadogom elég félénken.

-Ne légy ilyen kis félénk Rai-chan...-mosolygok rá kedvesen,és megpuszilom a homlokàt.
-Rég láttalak... -vigyorgok rá arra utalva, hogy egy órával ezelőtt látott utoljára. -Mi újság?

-S-semmi...-motygom és még mindig eléggé zavarban vagyok de óvatosan megfogom a lány derekát hogy le ne essen-A-aludtál?-kérdezem halványan mosolyogva

-igen...-túrok bele a hajamba, és próbálom eligazgatni a hajam.
-Miért, ennyire látszik rajtam? -kérdezem miközben kicsit zavarba jövök.
-Siettem... Nem...fésülködtem...-mosolyodok el kislányosan.

-N-nem különösen jól nézelki!-mondom elmosolyodva-Csak úgy..kiavagy virulva ...-suttogom és próbálok túlléptni a zavartságomon így egy mozdulattal közelebb húzom magamhoz Nai-chan-t és szelíden végigcirógatom játékosan.

Elnevetem magam, majd beleülök Raichan ölébe de közben megfordulok, és a hátamat támasztom a mellkasának támasztom a hátam, és a vállára hajtom a fejem.
-Szerinted, jól döntöttünk? -suttogom halkan. (Arra gondolok hogy bevallottak mit ereznek)

-Azt hiszem...-suttogom elmosolyodva és rápillantok majd megpróbálom átkarolni le ne csússzon.-Miért szerinted nem?-kérdezem kicsit szomorkásan

Ezt nem mondtam...- szólok halkan. Elhelyezkedem, majd Raichan nyaka felé fordítoma fejem. A lélegzetem csiklandozza a bőrét...
-Csak furcsa.... Oly' régóta barátok vagyunk...és most...-nevetni kezdek. Egy darabig csöndben vagyok.
-Figyelj csak...Tudod mit szeretek benned? :3 ^^

Kicsit elmosolyodom. Majd hallgatás közben kicsit elkalandoznak a gondolataim miközben Nai-chan-t figyeltem. és mikor hirtelen megszólal újra lángvörös lesz egy pillanatra az arcom.
-Figyelek!-mondom rémülten egy kicsit-Mondjad..-mosolyogva

-Te sosem mutattad,hogy....Tartanál tőlem...-sóghajtok. -Tudod, fontos, hogy tiszteljenek...És vannak akiket máshogy nem tudok kordában tartani. Muszáj félelmet keltenem .. de azért ez néha nyomasztó...- a fejemet beledörzsölöm Raichan nyakába.
-És ebben a kis szobában önmagam lehetek....

Óvatosan átölelem a lányt.
-Szegénykém.-kicsit elmosolyodom rajta.-Biztos nagyon rossz.....De én bármikor itt leszek neked most már.-suttogom kedvesen és óvatosan magamhoz ölelem-Mégis mióta..sz-sze-szeretsz?-kérdezem és alig merem kimondani azt a bizonyos szót

-Nem tudom...-motyogom. -Igazából mióta közelebbről megismertelek...Azóta nem tudom eldönteni mit érzek irántad...-suttogom kuncogva. -Aranyos vagy...Pont az ellentétem. Mindig tudsz mosolyogni... Mindig önmagad vagy... Maga a megtestesült....Aranyosság ^^

-Ne mondj ilyet...-motyogom és újra eléggé zavarba jövök-...ez azért annyira nem jó..-motyogom
-És ráadásul ezt úgy mondod mintha te nem lennél aranyos...-mondom elmosolyodva-Pedig te vagy az én aranyos kislánykám-jelentem ki kicsit elvigyorodva de közben magam is meglepődök hogy ilyen könnyen kitudtam jelenteni.

-jól haladunk... már birtokos viszonyban beszélsz rólam..-mondom nevetve.
-Különben meg èn minden vagyok csak aranyos nem...egy aranyos lány szőke vagy barna, kis virág koszorúval a fején,rózsaszín ruhában.... Nekem egy seb csúfítja el az arcom, folyton fegyverekkel foglalkozom, és ha nem lenne hosszú hajam, akkor olyan lennék mint egy fiú...