Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Erre a másik lány is a vállamnál fogva ránt vissza magához, és már osztja is nekem az észt.
-Eh...azt várhatod.-nyújtom ki nyelvemet, mire megjelenik Naifu is...na de jó...-Hogy mi van?! Miért kéne engem valakire is rábízni? Megvagyok én egymagam is.-morgok, de erre Vöröske közelebb lép hozzám, és elkobozza fegyvereimet.-A-a..drágaságom...T^T-nyújtom kezemet nagyra nőtt kézi fegyverem felé. (tudom, hogy nem így hívják de én most így neveztem el xD) De a lány erre már el is tűnik. Csak motyogok valamit az orrom alá, majd egy amolyan sötét aura vesz körül, és morgolódva nekidőlök a falnak és várom a további fejleményeket.

-így nyújtogasd rám a nyelved.-mosolygok a srácra.-Azt hiszem jó lenne bemutatkoznom: A nevem Szvetlana. Mostantól, ahogy az előbb mondtam, te afféle beosztottam vagy. Amúgy Naifu feleslegesen aggódik, ha kezet emelsz rám én tépem ki a karodat, ugyanis tudok egy-két olyan módszert, amit hajdan az Orosz titkosrendőrség használt. Ezáltal, ha nagyon cseszegetnek meg is tudlak védeni, bár szerintem erre nem lesz szükséged.
Körbevezetem az egész bázison. A fegyverteremmel kezdem:
-Ez az a hely, ahonnan soha semmit, de SEMMIT nem vehetsz el. Necsebo! Ha mégis, akkor Naifu letöri a karodat.
Ezután megmutatom neki a lakókörzeteket, az ebédlőt, a konyhát, és a legvégén az orvosi szobához vezetem.

Éppen egy fegyvert javítgatok a tisztának egyáltalán nem mondható orvosi szobám közepette. Közben hallom, hogy nyitják az ajtót.Erre egy pillanatra felpillantok de különösebben nem zavartatom magam.
-' Reggelt!-köszönök,és közben tovább csinálom a dolgom.
(Bocs ha valamit nem jól írtam  még új vagyok, szóljatok nyugodtan ><" amúgy a köszönése bármely napszakban a 'reggelt ^^")

-Hello Doki!-köszön ök neki vissza, ahogy belépek.-Ő itt az új srác, aki még nem méltóztatott bemutatkozni nekem. Naifu rám bízta őt, és megkért, hogy vezessem körbe. Remélem nem zavarunk.
(ez most egy pöppet rövid lett, de tehetetlen vagyok ^^)

Mikor a lany engem nez csak asitozok ossze-vissza am mikor tekintetet mashova veti rendesen szemugyre veszem az egesz helyet. Mikor az utolso allomashoz erunk csak intek egyet az ismeretlen sracnak.
-Udv.-mosolygok majd Szvetire pillantok, es mikor eszreveszem, hogy egyaltalan nem engem figyel gyorsan elmotyogm nevemet, es megbizonyosodom rola hogy a fiu sem engem nez most. Mikor mind ez biztossa valik, fogom magam es kilibbenek a szobabol.
-Hm...na es most merre?-nezelodk majd szemem egyszer csak a plafonra teved ott pedig egy leracsozott reszlegre. Veszek egy nagy lenduletet majd ugrok egyet, pont elkapva a racsokat. Egyik kezemmel elengedem a vasat es turkalni kezdek zsebemben. Szerencsere egy ket dobocsillagot nem talalt meg...fuh, beeeena. No mindegy, a fegyverrel lassan lefureszelem a racs legveget igy a vegen mar konnyed szerrel kiveszem azt helyerol. Igy labam ujra foldet er de a ko etkezo masodpercben mar ugrok is megegyet es mar fent is vagyok. Na es most kezdodjon a tura! Csendesen haladva kezdek el negykezlab araszolni a szellozorendszerben.

-Szóval egy új srác..-gondolkodom el majd hátra fordulok és már csak hűlt helyét látom-Nem zavartok de.....pontosan hova lett?-nézek kérdően össze vissza de sehol se nagyon látom

(Ashley)
-Uff...hány óra van...?-nézek kómásan a mellettem lévő szekrényre majd mikor észreveszem, hogy már rég kint kellene lennem.
Csak sóhajtok egyet majd egy laza mozdulattal lelököm az órát a szekrényről. Felkelek, majd elvégzem a szokásos reggeli procedúrát, majd mikor végzek, gondolom meglátogatom kedves kis szerelőnket.
-Üdv.-jelenek meg máris a terem előtt, majd hátamat az ajtófélfának támasztom.

-Jó reggelt Ash-chan!-szólaltam meg mosolyogva-Nem láttál erre felé egy neveletlen újonc srácot aki valamerre elkóborolt?-kérdezem mosolyogva és felállva a székből kicsit kinyújtóztatom magam.

(Ashley)
-Öhm...nem O.O-biccentem egy kicsit oldalra fejemet.
Nem is tudtam, hogy jött egy újonc...hm...egyszer majd találkoznom kell vele~ olyan rég tanítottam már kis porontyokat...*nosztalgia time*
-Szveti te nem találkoztál vele?-vetem pillantásomat a lány felé, majd Rai elé lépek és szorosan átölelem őt, mint egy hatalmas plüss macit-Hát nem aranyos a kis pofikája?-nyomom hozzá arcomat az övéhez miközben az ajtóban álló Szveti-re pillantgatok.

-Ő rá volt bízva-jelentem ki de a lány már akkorra szorongat a kezei között. Hirtelen elpirulva kicsit felnevetek Ash-chan viselkedésén.
-Ez most hogy jött ide?-kérdezem zavartan de még mindig mosolyogva.

-Ertem...-motyogok.-Gondolom akkor Szveti egy kicsit megdorgalja a gyereket.-eresztek el egy laza mosolyt majd a srac kerdesere mosolyom meg nagyobba valik.-Csak kozoltem a tenyeket. Gondoltam jo ha tisztaban vagy vele.-adok egy puszit az arcara majd eleresztem es egy kicsit korbenezek a teremben.
Neha neha megallok egy asztalnal es jobbam szemugyre veszem az ott levo kis szerkezeteket.

A mondatra és a puszira elpirulva kissé lefagyok.De pillanatokon belül már mosolygom az egészen.
-Igaz. Jó tudni az ilyesmit.-közbe az asztalnak dőlve amit kis híján majdnem felborítok követem a szememmel az érdekes lányt.
-Tudom elég nagy a rendetlenség az orvosiba, de már megszoktátok szerintem.-mondom nevetve és közeben a kezembe újból a fegyvert kezdem babrálni

Eppen az egyik nagyobb fegyvert bokdosom mikor ujra meghallom Rai hangjat.
-Jo hat.-bolintok egy aprot.-A dikajaim mindig is feltek tolem egy picit mert ugy altalaban volt nalam ket kard csak azert mert othhon az eletbe nem hagynam oket.-motyogom mikozben vegig azzal a puskaval szorakozom.

-Azt én értem,de inkább tedd le mert még nincs kész!-odalépve hozzá hátulról kiveszem a lány kezéből a félig kész puskát és visszateszem óvatosan az asztalra.
-Nem lenne szerencsés ha vissza fele sülne el, még csak most kezdtem hozzá!-mondom mosolyogva és végig simítok a puska csövén.

-Oh, kösz.-jelenik meg egy fájdalmas mosoly arcomon, majd mikor kiveszek a fegyvert kezemből nyomban egy másikhoz sétálok és azt kezdem el nézegetni.-Valóban nem.-motyogok majd egy kis pisztolyt kapok a kezembe, amit a fal felé tartok, miközben felveszek egy amolyan lövő pózt. Mikor úgy érzem, hogy a srác nem figyel, egy gyors mozdulattal megszabadítom a fegyvert töltényétől, majd újra csak célzok. Egyszer csak meghúzom a ravaszt és erre egy nagy durranás lesz hallható. Kíváncsi vagyok, hogy erre mi lesz a véleménye.

A gyakorló teremben vagyok, és célba lövök, mikor hirtelen az adóvevőmből egy reszelős hang szólal meg:
-Főnök! Az orvosi szobából lövések hangját észleltük! -kikerekednek a szemeim, a pillanatnyi meglepetéstől, de azonnal reagálok, így kirohanok a folyosóra, végig futok a fél bázison, majd feltépem az orvosi szoba ajtaját.
-ÁLLJ! FEGYVEREKET A FÖLDRE! -üvöltöm el magam, miközben összevissza fordgolódk, kezemben a fegyverrel, és keresem az illetéktelen behatolót, vagy az esetleges rendbontót.

A durranásra hirtelen hátra nézek mire látom hogy a lány éppen játszadozik a még el se kezdett pisztollyal.
-Ez ügyes húzásvolt kislány!-mondom nevetve és elveszem a kezéből a pisztolyt és erre pont belép Naifu aki kicsit talán meg is rémiszt.
-Nyugi van mindenkinek!-mondom kicsit nevetve-Csak  kipróbáltam a pisztolyt hogy jól működik-e de úgy látszik ez nem jól jött össze.Bocs az aggodalomért!-mondom nevetve és leteszem a fegyvert

-ajjjj.....-morgolódok, miközben elteszem a revolverem. -Ez nem volt jó vicc....- mondom dühösen. Hirtelen megszédülök és meg kell támaszkodnom az ajtó félfában.
"Uhh...Basszus----" (<.---Újaknak mondom, hogy így írjuk le a gondolatokat.)
megállok két lábon, reménykedve abban, hogy senkinek nem tűnt fel főleg nem Rai-nek.
-Nos Ash, csak úgy mondanám neked, hogy ha lesz még egy ilyen akciód, annak meg lesz a következménye is. Majdnem inde kellett jönnie a fél bázisnak!

(Ashley)
-Rendben, bocsánat.-hajtom le fejemet, majd mikor újra megemelem, arra leszek figyelmes, hogy Naifu hirtelen megszédül és nekidől az ajtónak.-Öhm, minden rendben?-biccentem egy kicsit oldalra fejemet.
(Hayato)
*Mászkál*xD

-Jól.....- próbálom titkolni, hogy nem érzem magam a legjobban, de sajnos feltűnően elsápadok, és ezért le is ülök inkább az ajtó mellett székbe.
-Ash, Szveti... keressétek meg az új fiút, és vigyétek a szobámba. De lehetőleg ne tudjon megszökni.- sóhajtok a végén.
-És ez parancs volt, szóval indulás.- mutatok az ajtóra.
"Nem szabad így látniuk a beosztottjaimnak...."

Naifu rám parancsol, úgyhogy mennem kell, bár legszívesebben ottmaradnék vele.
-Ash, én erre megyek.-mutatok előre.-Te meg menj a másik irányba. Ketten hamarabb megtaláljuk.
Lehunyom a szememet és egy picit átkozom magam, hogy egy percre is lankadt a figyelmem. De ezt félreteszem, és próbálok Hayato fejével gondolkodni.(azért nem sokáig, mert a végén öntelt egoista leszek ^^ 3:D ) Elindulok előre,csukott szemmel, miközben maximálisan koncentrálok. Egyszer csak kinyitom a szememet, és lenézek a földre. Egy pár lábnyom. Elmosolyodok, és felnézek a plafon felé. A megérzéseim nem csalnak, meglátm a szellőzőrendszernél lévő rácsot. El van fűrészelve. Elrohanok a raktár felé. A raktár tele van poros iratokkal és effélékkel, de az egyik nagy dobozban megtalálom, ami nekem kell. A bázis alaprajza. Kiveszem és megtalálom benne a szellőzőrendszer térképét is. Így már egyszerűbb lesz.

Miközben a lány összevissza beszél hogy jólvan figyelem a reakcióit de ezek nem erre utalnak majd mikor mindenki kimegy a szobából közelebb lépek hozzá és leguggolva a szemébe nézek.
-Mióta van ilyen rosszul?-Kérdezem mosolyogva és a homlokára teszem a kezem ami egy kicsit melegebb mint kellene.

(Ashley)
-Rendben.-szolalok meg meg elhagyom a termet csak en pont az ellenkezo iranyba indulok.
Hu...ha en talalkozok azzal a sraccal, annak nem lesz jo vege. Majdnem mindem termet bejarok de sehol sem talalom. Ezutan meg nehany szobaba is benezek.
(Hayato)
Egyszer csak eszreveszem hogy egy kis vilagossag szurodik be az egyik racsos resznel.
"Remek." Odakuszok majd mikor lepillantok,meglatok ket oreg pasit a szobaban. Ruhajuk alapjan gondolom ok itt a gorek. Egy kicsit kozelebb hajolok a racshoz es csak hallgatozom. Kozben vegig figyelek arra hogy nem maszik-e erre valaki.

Kiterítem magam előtt a térképet, és megpróbálom belőni, hogy merre indult. A szellőzőrendszer nem olyan nagy, nincs benne sok kanyar. Ha ez a Hayató igazi túlélő, márpedig nagyon annak tűnt, akkor azt hiszem nagyjából megvan az útirány. Elindulok arra a helyre, amit megsaccoltam.

-A szédülés a fejfájás már több hete... De még ennyire sosem voltam rosszul....-lehajtom a fejem.
-muszáj volt elküldenem őket.... én vagyok a csapatvezére, nem láthatnak ilyen rossz állapotban. Én adom nekik a biztonságot, fel néznek rám.... az már a vég hogy ha a Főnök is padlon van....-nevetem el maga kínomban.