Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Elgondolkozva felállok mi közben beszél és elkezdek kutatni a szekrényben.
-Érdekes...-motyogok magamban miközben már az orvosi szekrényből alig látszok ki. Majd hirtelen ki rántok egy kis üveg valami löttyöt. és leteszem az egyik asztalra.
-Meg látom mindjárt mit tehetek, kérlek ülj fel ide!-mondom mosolyogva és felsegítem a szédülő lányt az orvosi ágyra.
-Ha a Főnök a padlón van az nem annyira gáz.Mindenkinek lehetnek rossz napjai!-Nevetve oda viszem a löttyöt és az orvosi felszerelést nézem komoly arccal
"Hova is tehettem?"-morgok magamban és elkezdek turkálni.

-Megalázónak érezném, ha hulla sápadtan kéne kimennem mindrnki elé. Nekem erőt kell sugároznom, nem szabad úgy kinéznem mint egy nyomorék. - elkezdem lóbálni a lábaimat, amitől majdnem leesek az ágyról, de sikerül fent maradnom.


(A tünetek ezekre utalhatnak[anyám nővér, ő mondtaxD] : Vérszegénység, a beteg nem eszik/ nem visz be elég folyadékot vagy mindkettő, alacsony vérnyomás, stressz, kimerültség, vagy mindezek együtt véve xD)

-Feküdj le inkább!-mondom és a kezébe nyomom a löttyöt.-Ez nagyon szar de idd meg!-mondom nevetve és tovább kutatok mivel nem találom a sztetoszkópot se a vérnyomás mérőt.
-Amúgy mennyit iszol és eszel egy nap?Víz háztartás rendben van?-kérdezgetem miközben kicsit idegesen keresgélek most már minden felé
(okés xD)

-nem tudom....-mondom, miközben lefekszem az ágyra. -Folyton el vagyok foglalva...bár ha jobban belegondolok nem sokat ittam és ettem az utóbbi időben....-sóhajtok. -De észre se veszem ha nem eszem...bár annyi feltünt hogy az övemet egy lukkal hátrébb kell becsatolnom...- figyelem ahogy mindent feltúr a szobában. Elfordítom a fejem, és meglátom az ágy mellett lévő kos asztalon a sztetoszkópját. Lenyúlok érte majd felé nyújtom.
-csak nem ezt keresed?- kérdezem halkan félig elmosolyodva. Az asztalka nagyon az ágy alatt volt, azért nem vette észre.....

-Akkor mostantól komolyan odakell figyelned magadra!-figyelmeztetem egy kedves de furcsa mosollyal és mikor meglátom a sztetoszkópot nagyon megörülök.
-Ohh Naifu-sama isten vagy!-jelentem ki nevetve
-Most viszont ülj fel kérelek és vedd le a pulcsit, és a pólót is jó lenne!-mondom nevetve és oda húzom a székem

-hát...rendben.- jelentem ki. Egy kicsit haboztam, de ha az orvos ezt kéri, akkor ezt kell csinálni. Felülök, Leveszem a pulcsim, amit magam mellérakok, majd a pólómat is lekapom gyorsan. Így már egy száll melltartóban ücsörgök az asztalon. Lefelé bámulok amivel azt próbálom leplezni, hogy kissé zavarba jöttem. Nem szokásom mások előtt vetkőzni.... de Rai az orvosom! Ő....ő nem számít annyira! >.<
-Szóval....azt akarod mondani, hogy nem iszok meg eszek eleget?- kérdezem kicsit halkan.

Nekem már teljesen természetes hogy valaki egyszáll melltartóba van szóval elkezdem vizsgálni.
-Igen, neked legalább napi 2-3 liter folyadékot kellene innod csak az életben maradásért!-mondom és felveszem a sztetoszkópot
-De most kérlek vegyél jó mély levegőket!-mondom és a mellkasára teszem a sztetoszkóp végét.-

Nagyokat sóhajtok, miközben egyfolytában Rai arcát bámulom.
-Többet kell innom? Ennyi?

-Nem! Oda kell figyelned magadra! Egyél sok piros gyümölcsöt, és legalább napi 2× egyél normális kaját!!-Mondom és elteszem a sztetoszkópot
-A piros gyümölcsökben sok a vas és segítik a vértermelést!-mondom nevetve-Csak annyi a probléma hogy le vagy gyengülve! Nem csak a fizikai erőt kell figyelembe venned. Ha így folytatod a nemevésbe még bele is halhatsz. -Mondom mosolyogva
-És az alvásra is figyelj, napi 9 óra alvás lenne az egészséges, de mivel úgyse fogsz annyit aludni legalább a 6 óra meglegyen!viszont ha mindezeket nem tartod be. befoglak az orvosiba zárni magamhoz hogy én figyelhessek rád!-közlöm nevetve

-Azt nem teheted! -mondom kétségbeesett fejjel. -Jajj Rai.... Túl jól ismersz...-mosolyodok el, az alvás dolgon. -Nem bánod ha visszaveszem a pólóm ugye?-kérdezem, de a választ meg sem várva felveszem a felsőm.
-Örülök, hogy van egy ilyen orvosom, akinek elmondhatom a bajaimat, akiben megbízhatok. Örülök, hogy vagy.- mosolygok a fiúra. Meglepően halkan, és lágyan beszéltem hozzá. Ez nem vall rám.....

Kicsit elnevetem magamat a dolgon.
-Ez a dolgom!És ha kell tényleg bezárlak szóval tedd amit mondtam az egészséged érdekében!-mosolyodom el Naifun, aki egész aranyos is tud lenni mint látom.

-Rai...FIgyelj, csak nálad vagyok "ilyen", szóval ezt ne mondd el senkinek, jó?- kérdezem egy kissé gyermeteg hangon. -Még a végén elveszítem a tekintélyem................

Eléggé elvetem magam és a lány vállára teszem a kezem.
-Nyugi, soha nem mondanám el......csak annyira...-még kicsit kuncogok de próbálom vissza fogni magam.-Nah jó, egyéb más probléma van még? minden rendesen működik?-Kérdezem mosolyogova

-Hát...Néha remeg a kezem, de lehet, hogy ezt is be lehet tudni, a víz hiányra ^^"...-nevetem el magam kínosan.
-Köszönöm a segítségedet Rai...

-Igen igen....és szívesen , hiszen ez a dolgom Főnök!-Mondom kedvesen mosolyogva és megsimogatom a számomra kislány fejét
-Gyere máskor is!-mosolyodom el

-vigyázz mert a végén, még akkor is itt leszek, mikor te már nem akarod...- vigyorgok a srácra, majd felé tartom az öklömet. Miután az övét az enyémhez rakta, intek egyet.
-Szia Rai! ^^ -köszönök el, majd kimegyek az ajtón, amit halkan csukok be magam után. Elindulok végig a folyosón, de gyorsan befordulok az egyik sarkon, és bemegyek egy mosdóba. A csap fölé hajlok, és lenyomok egy csomó vizet. Amennyi csak belém fér.
"Na így már nem szólhatsz rám ^^ Csak holnap...."

Miután kimentem a mosdóból tovább folytatom a bóklászást, benézek ide-oda, ellenőrzőm, hogy rendesen folyik-e a munka, stb....

Elmosolyodva öklözök vele és vissza intek neki.
-Szia Naifu!-köszönök el nevetve. és miután a lány elment kinyújtóztatom magam és vissza ülök a fegyvereket javítgatni mivel van még elég sok dolgom.

(Hayato)
Hm...valami zombik ellenes harcról volt szó. Hogy milyen fegyverekkel fognak majd szembe szállni a járókelőkkel, a katonák száma. Az érdekesség halvány szikrája még ott pislákol, de az is mindjárt elmúlik mikor egyszer csak egy érdekes témára terelődik a szó. Egy titkos útvonalról... újra csak közelebb hajolok a rácsokhoz és úgy hallgatózok tovább. Megáldom az Istent, hogy eddig még nem vettek észre.
"Le a hegyről, ott mikor jobbra pillantunk látható egy erdő, ott egyenesen befelé majd pontosan egy világos kék levelű fánál jobbra fordulni, mikor már egy negyed órája haladunk tovább, egyszer csak megpillantunk egy sűrű bozótost. Azon átvágva egy kisebb tóhoz érünk amin átkelve elérkezünk ahhoz a laborhoz, hol ez az egész zombi apokalipszis elkezdőzött. Ott a labornak az egyik rejtett bejárata áll. Ha ott betörünk, be tudunk úgy hatolni a helyre, hogy nem csinálunk akkora felhajtást. És így pár értékes információhoz is juthatunk."
Ismételem el magamban a hallottakat még egy párszor, majd csak bólintok egy aprót. Ennyi információ nekem bőven elég. Még gyorsan elmotyogom vagy 5-ször, és ennyi elég is ahhoz hogy ez az egész útvonal a fejemben maradjon. Megfordulok, majd visszamászok a kiindulóhelyre. Teljesen lehajolok, így fél fejemmel kikukucskálok, hogy van-e itt kint valaki. Mikor megbizonyosodom róla, hogy tiszta a terep, lemászom, majd eggyé válva az árnyékokkal haladok tovább.
"Valamerre...erre kell lennie...Á, meg is van!"
Állok meg egy, az átlagnál egy kicsit díszesebb ajtó előtt. Ha jól gondolom a fegyvereim itt vannak. Vajon hogy juthatnék be úgy, hogy nem teszek kárt az ajtóban? Áh..sehogy...csak sóhajtok egyet majd veszek egy nagy lendületet, és nemes egyszerűséggel berúgom az ajtót. Belépek a szobába, majd gyorsan felkapom a holmijaimat és már tűzök is ki onnan. Ööö...az ajtóval kezdeni kéne valamit...felállítom, majd valamilyen szinten a helyére rakom. Az most mellékes hogy egy kisebb nyomásra is kidőlhet. Kézi fegyveremet gyorsan magamra veszem a többi fegyverem pedig elrejtem ruhám minden egyes zugában. Ezután mint aki jól bégezte dolgát settenkedek tovább, majd mikor a kijárathoz érek, megpillantok ott két őrt, ki a kapu felé fordulva állnak. Halkan mögéjük lopózom, majd két laza ütéssel ütéssel a földre terítem őket. A két férfi erre nyomban elájul.
-Öhm bocsi, de ezt most muszáj ^^"-biccentek egyet fejemmel, majd valahogy kinyitom a kaput.
Egy nyikorgás szerű hang járja át az egész folyosót, ami kétlem, hogy nem kelti fel senkinek sem a figyelmét. Ezért gyorsabbra veszem a tempót majd kilibbenek a nyitott ajtón, majd becsukom azt magam után. Pont úgy ahogy feljöttem ide, szép lassan lemászom, majd a kijelölt úton járok tovább, miközben végig ügyelek arra, hogy ne találkozzak egy járókelővel sem. Nemrég tisztítottam a fegyverem...nem akarok újra egy negyed órát ezzel tölteni...

Nyikorgás hallatszik a folyosón, a kijárat felől jön. A francba. Ez az idióta kiszökött. Teljes erőmből elkezdek rohanni az ajtó felé, és amikor odaérek látom, hogy a két őrt leütötték. Lemászok a sziklákon és még gyorsabban rohanok végig az utcán, de a lépteim szinte hangtalanok. Szerencsére elég gyors vagyok, hamarosan meglátom őt, amint megy a labor felé. Amikor elég közel érek, elrugaszkodok a földtől, a hátára ugrom és a földre teperem. Hanyatt fordítom és a két kezét leszorítom a feje mellett. A srác nagyon erős, de bárhogy is küzd, olyan ponton szorítom le, ahonnan senki nem tudna kiszabadulni.
-Megőrültél te idióta?-üvöltöm az arcába. Megint előjön az akcentusom.-Engem is és magadat is bajba sodortad. Sőt, az egész bázist. Én elhiszem, hogy te nagylegény vagy, meg minden, de betévedtél egy közösségbe, megismerted a bázist, és az utakat is. Ha elkapnak elvezetheted őket hozzánk. Néha gondolkodhatnál egy kicsit. Én tudom, hogy éveket éltél a külvilágban, hogy jó túlélő vagy. Én is. A táborban mindenki. De nem gondolhatsz örökké csak magadra.
Szépen lassan lenyugszom, de a szorításon nem engedek, nem hagyom, hogy hozzájusson a fegyvereihez.
-Mindazonáltal... A közeljövőben én is ki akartam jönni portyázni. És Naifu így is NAGYON le fog minket cseszni... Főleg téged, de engem se fog kímélni. Ha már itt vagyok veled is mehetek. Így vigyázhatok is rád. És nehogy elkezdj velem veszekedni, hogy nincs rá szükséged.
Lassan elengedem a srácot és leszállok róla, de végig koncentrálok, hogy a lehető leggyorsabban elő tudjam venni az övembe tűzött fegyvert, ha szükséges.

(Hayato)
"Na, és akkor itt jobbra" De ekkor valaki a földre kényszerít. És ekkor szembe találom magam egy ideges és dühös Szvetlana-val. Egy pár másodpercig valamilyen szinten próbálom megszabadulni a szorításból, de nem megy...nagyon jó...
-Nem kizárt.-szólalok meg miközben végig a lány szemeibe nézek.-Ööö...miért is tenném ezt?-majd mikor Naifu-ra terelődik a szó csak sóhajtok egyet.-És?-vágok egy amolyan unott kifejezést.
Eddig sem érdekelt, hogy ki mikor és hányszor csesz le..nekem az se baj, ha földig aláz...úgyse szándékoztam olyan sokáig ott tartózkodni.-Akkor gyere.-nem mutatok semmiféle ellenvetést, mert tudom, hogy azzal semmit sem érnék el.
Mikor elenged felállok, majd leporolom ruháimat.
-Egyáltalán tudod, hogy hova tartok?
(Ashley)
Egyszer csak meghallok egy nyikorgás szerű hangot, amely 1000%, hogy a nagykapu volt. Gyorsan kirohanok a bázisról, majd miután lemászok a sziklákról terepszemlét tartok, és lassan észreveszem a két kóbor kutyát is. Lassú lépteket véve kezdek el feléjük közelíteni, majd mikor odaérek átkarolom az új srác nyakát.
-Szóóóóval...hova is tartanak kedveseim? ^^

-Nem, nem tudom.-felelem.-De beavathatnál.
Ekkor Ashley jön oda hozzánk, és átkarolja Hayato nyakát. Pompás. Az egész bázis utánunk jön?! Nem az, kedvelem a csajt, csak néha egy kicsit TÚL közvetlen. De amúgy tényleg kedvelem. Veszek egy mély levegőt és ránézek.
-Őszintén szólva, fogalmam sincs.-mondom.-A kis pártfogoltam úgy döntött, hogy elcsavarog, én meg utána jöttem.

(Hayato)
Mikor megszólalnék, valaki hirtelen átkarolja nyakamat.
-Öhm..üdv.-emelem fel kezemet mire a lány elenged engem majd elém áll, és illedelmesen bemutatkozik.
-Hello, a nevem Ashley Gilbert.-hajol meg a leányzó, majd felém nyújtja kezét egy kézrázásra.
Vonakodva bár, de végül kezet fogok vele, de mikor megfogom kezeit ő egyszer csak szorít rajta egy akkorát, hogy a fájdalomtól halkan felszisszennek.
-Csak egy a fajta baráti üdvözlés.-mosolyog kedvesen mire én is eleresztek egy laza (sexy-s :3) mosolyt, majd nemes egyszerűséggel lefejelem a csajt.
-Ilyenkor illik viszonozni az üdvözlést nem? ^^
Ashley erre megtapogatja homlokát, majd mosolya egy kicsit ijesztővé válik.
-Hm...akkor tegyük meg a 2. kört is.-erre csak homlokon pöcköl, majd mikor figyelmem egy pár másodpercre elhagy egy laza mozdulattal ágyékon térdel.
-Azt a...-szitkozódok, majd a sértett helyre kapok.
De azért, hogy én se maradjak adós, gyors kigáncsolom a lányt, ki erre a földre huppan, és már nyúlna is kardjai után, mire rátaposok kezére.
-Á-á...-rázom meg mutatóujjamat, majd mikor úgy érzem, Ashley már eleget heverészett a porban, leemelem róla lábamat, majd felsegítem őt.
-Nos akkor...üdv itt közöttünk!-ereszt el a lány egy hatalmas mosolyt, majd Szveti felé fordul.-Értem...akkor mostantól én is veletek tartok.-jelenti ki és látszik arcán, hogy ez ellen ellenvetést nem tűr.

Bólintok Ash felé,ezzel adva a beleegyezésemet, nem mintha ez számítana, majd Hayato-ra nézek. Visszatartom a késztetést, hogy erőből gyomorszájon könyököljem, mert a dulakodás felkelthetné a zombik figyelmét. Helyette veszek egy mély levegőt.
-Na figyelem van.-mondom halkan, de fenyegetően.-Nehogy még egyszer megüsd Ash-t megértetted Hayato? Te meg Ash, ha megkérhetnélek ne provokáld. Ha ezt így folytatjuk a zombik kacagva találnak ránk. És Ha minket elkapnak, akkor a többiek is halálra lesznek ítélve. Inkább avass be Hayato, hogy hova akartál menni.

(Hayato)
-Egyébként is...ő kezdte.-szűkítem össze résnyire szemeim, majd csak legyintek egyet.-No mindegy.-pillantok Ashley-re.-Mindketten hibásak voltunk.-jelentem ki.
-Kacagva? Amelyik röhögni mer, annak egy másodperc alatt átszúrom a torkát.-ereszt el a lány el halvány mosolyt, majd lassan végigsimít fegyverén.
-Szóval.-fonom össze karjaimat.-Legyen annyi elég, hogy az egykori laboratóriumhoz tartunk, ahol ez az egész kezdődött.- sóhajtok egyet, majd hozzáteszek még egy kis apróságot amit jelentősen fontosnak találok.-De nem a szokványos bejárathoz igyekezünk. Nem rég hallottam hírét egy rejtett hátsó bejáratnak, hol észrevétlenül be lehet hatolni, és így talán valami információt is szerezhetnénk.
"Információk...arról az elátkozott helyről..." Most, hogy egy kicsit jobban belegondolok, rájövök arra, hogy talán, nem is lesz ott olyan tárgy vagy valami, ami miatt többet tudnék, mert még kiskoromban, majdnem az egész helyiséget feltérképeztem. Ennél a kis gondolatnál láthatóan elszomorodom. Talán...ezzel a küldetéssel csak az életünket kockáztatjuk?

-Pompás.-mondom.-Viszont, ha arra a zombitanyára megyünk, akkor szükségünk lesz még több fegyverre.
Odalépek az egyik érdekes alakú fa tövéhez, leszámolok tíz lépést kelet felé, előveszem a tőrömet és erőteljesen a földbe vágom, 2-3-szor ugyanoda. A tőr a harmadik döfésnél keménybe ütközik. Oda se kell néznem, érzem, hogy a többiek kíváncsian közelebb húzódnak.Kicsit ások, majd egy nagyobbfajta dobozt húzok ki a lyukból. Kinyitom, a doboz tele van fegyverekkel. Felszerelkezek és a többieknek is adok belőle.
-Két éve helyeztem el itt ezt a kicsi "fegyverraktárat".-mondom.- Gondoltam, hogy egy nap még jól jön majd. Nem tévedtem.