Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

-Rai, arra vagyok kíváncsi, hogy azért pirultál, mert én voltam a közeledben, vagy csak úgy simán...? -kérdezem kissé félénken. "Miért érdekel? Mert miért ne?! Tudnom kell, hogy milyen a kapcsolatom a beosztottjaimmal.....Ahhoz mérten kell igazítanom a dolgokat..."
Ellépek Rai-tól, de majdnem elesek, mert lehúzza a karomat a fegyver.
-Basszus! -káromkodok egyet, mert nem akarom eldobni a fegyvert. Szerencsére sikerül megtartanom, így gyorsan le is rakom az asztalra, majd tovább nézem rai-chant, a választ várva.

Mikor látom hogy ellép és elakar esni utánna lépek hogy elkapjam a fegyverrel együtt de megtudja magát tartani így visszább lépek.
-Csak úgy simán. -válaszolom kicsit komolyan de mosolyogva.- Mondom túl közel voltunk egymáshoz.... most ez ekkora probléma?-motyogom kicsit elhúzott szájjal és a fegyverhez lépek majd végig gondolom mit mondam-Mármint nagyon szép vagy meg minden...-motyogom tovább és egy alig láthatóan elpirulok de az arcomba omlik a hajam ahogy a fegyvert figyelem

-N-nem, nem probléma...Csak...érdekelt...- motyogom el halkan, majd hátat fordítok.
-Jó, hát...Köszönöm a gyógyszert, meg...ilyesmi...-megdörzsölöm a karom. Még soha nem hozott zavarba senki...
-Akkor...menjünk, próbáljuk ki a fegyvert! ^^

A vállamra kapom a fegyvert és már rohanok is az ajtót kinyitni és csillogó szemekkel pillantok Naifu-ra.
-Látni akarom hogy működik!-mondom teljesen kitörő örömmel.
-Menj csak elöl!-mondom mosolyogva és kinyitom az ajtót udvariasan és a vállamon próbálom tartani a fegyvert

Kimegyek, de az ajtóból visszafordulok.
-Ne segítsek vinni? -kérdezem egy kissé bizonytalan mosollyal az arcomon. észbe kapok, hogy már nem a szobában vagyunk, így rendezem a mimikám, és letörlöm az arcomról a mosolyt. Kihúzom magam, felkötöm a hajam kontyba. Felveszem a Főnök külsőt...
-Innentől Főnök vagyok, jó? -nézek kicsit szomorkásan Rai-ra. Úgy utálom, hogy nem lehetek az aki valóban vagyok!

-Igenis parancsonk!-indulok el de a röhögéstől majdnem össze esek de közben azért sikerül becsuknom magam mögött az ajtót-Viszem én amúgy nyugi, főnök?!-mondom de még mindig alig bírom ki hogy ne röhögjek.

-Most...most meg mi olyan vicces?! -kérdezem durcásan, miközben elindulok a lövőtér felé. //Lövőtér: Nagyobb terem, ahol mindenféle célzó táblák és fegyverek vannak.//
-Felvilágosíthatnál engem is, hogy min röhögsz ennyire....

Alig bírok menni a röhögéstől és minden felé düllöngélek így inkább megállok egy picit és neki dőlök a falnak.
-Tu-tudja főnök...-alig bírok beszélni a röhögéstől-Ez a stílus...-motyogom és próbálok nem röhögni de próbálok közben tovább menni és hirtelen ahogy elindulok majdnem felborulok de sikerül megállnom és próbálom magam moderálni ami nem túlzottan megy.

-Te le azt a fegyvert, mielőtt összetöröd!- szólok rá a fiúra.
-Szóval, mi a problémád a stílusommal? -nézek rá szúrós szemekkel. Egész közel hajolok az arcához, így megszemlélheti közelről a sebet szememen, a szemem színét, és tudatosulhat benne, hogy mennyire gonoszul tudok nézni. (Jó kis felsorolásom xDDD)
-Tehát?

Letámasztom a fegyvert. Majd mikor hirtelen közel hajol hozzám színlelek egy pillanatnyi megijedést de nem sokáig bírom mivel véletlen elröhögöm magam és a kezemel próbálom takarni az arcom hogy ne hallatszódjon milyen hangosan röhögöm.
-E-eln-elnézést...f-főnök-a-asszony...-nyöszörgöm ki a röhögéstől majdnem megfulladva de próbálom magam visszafogni

-Ohh....- felegyenesedem, és a kezemet a homlokomnak támasztom.
-Olyan egyszerű lenne az élet...- elnyelem inkább a mondat második felét és tovább megye, hátra sem fordulva hisz tudom, hogy Rai követni fog.

-Doki! Ahelyett hogy vihorászol, inkább kapard össze magad és gyere!!

Nagy levegőt veszek majd kifújom és felkapom a fegyvert és már csak egy halovány mosoly maradt a röhögésből.
-Bocsi..ánat...-mondom majd elindulok a lány után lépek.- Else tudod képzelni milyen nehéz visszafogni a röhögést..-motyogom vigyorogva és oldalra fordítom az fejem de mostmár normálisan megyek

-Nekem még mindig nem teljesen tiszta, hogy minek is örülsz ennyire..- tűnődöm el. Kinyitom Rai előtt az ajtót, hogy előre mehessen a fegyverrel.
-Válassz egy táblát, hozz védő szemüveget, meg olyan hangtompítós fül izét...fülvédőt, tudod...-adom ki az utasításokat.
Becsukom magam mögött az ajtót, majd izgatottan Rai után sietek.
-had én, had én! *.* (Bővítve: Had én lőjek először, had én! xD)

A falnak támasztom a fegyvert és átadom a terepet Naifu-nak.
-Csak tessék!-mondom nevetve és a védő cuccokat előszedem magunknak.
-De ne segítsek?-kérdezem kicsit gonosz vigyorral és oda nyújtom a védő felszerelést.

Egyszer csak azon kapom magam hogy a lány hirtelen az ajkaimra tapad. Szemeim kikerekednek, és teljesen ledermedek, és ebbe rendesen bele is pirulok. Nem tolom el magtól, de viszont a csókot sem viszonozom. Mikor elválnak ajkaink, még mindig azzal a meglepett arccal pillantok le Szvetlana-ra.
-Hű...-nyögöm ki ezt az egy szót, miközben még mindig nem mozdulok.

Nem tudok megmozdulni, még mindig a csók hatása alatt állok. Az jó, hogy nem tölt el magától, de az rossz, hogy nem csókolt vissza. Nem tudom, hogy sírjak, vagy örüljek. Várakozóan nézek rá, hogy mit fog tenni...

-figyi... csak azt mondd meg, hogy lerepül-e a kezem, ha elsütöm, vagy nem visz-e magával...mennyire rúg vissza?- kérdem, miközben felveszem a szemüveget, és a nyakamba akasztos a hangtómpítós bizbaszt(bocs csak fogalmam sincs hogy mi a neve xD).
-egyébként meg segítened kéne... :/

Lassan erőt veszek magamon és feltápászkodom. Arrébb csusszanok egy kicsit és elkezdem újra a tüzet piszkálni egy kisebb bottal. Nem szólók semmit hanem végig csak bámulom a tüzet.

-a tesztek szerint semmi mellék hatássincs vissza lökésen kivül.-mosolyodom el és közben én is felvszem a hangtompitos cucokat. Majd ˝felkapom ˝a fegyvert -amugy tényleg bocs hogy röhögtem csak egy picit nekem érdekes volt az főnök stílus a megszokott cuki kislány helyett
///bocs csak telorol vok /

-kislááány?...-morgom fenyegetően. -Hahh...semmi baj. Na muti hol, mit kell csinálni?-nézek Rai-chamra.
-Cuki...ch... kislány...-motyorászok hitetlenkedve. //semmi gond èn is úgy vagyok^^//

-bocsi-bocsi ne értsd félre.-momdom kicsit kinosan nevetgélve.- amugy itt alul megfgod ezt tt felül kiakasztod és máris megvan a lézerrel a célpont majd élesíted és lősz-mutogatom rajta mités hogyan majd a mérgelődő lányra pillantok.-de gyere iee és segítek.-mosoolygok kedvesen

Odalépek egy célzótábla elé.
-Gyere te! -pillantok hátra, majd egy erősrántással kibiztosítom a fegyvert.
-Ha lehet gyorsabban gyere, mert a végén még elsül idő előtt. 3:)

Hayato odébb megy és a tüzet kezdi piszkálni. Lassan én is felállok és elindulok, hogy hozzák vizet a tóról.

kissé elmosolyodom majd hátulrol oda lépekés szinte akaratlanul hozzá simulok amitől egy enyhe pir szökik az arcomra de most szerencsére nem látja.
-így már jó hercegnő, vagy főnök vagy mi?-kérdezem kicsit nevetve

-Aha...-mondom mosolyogva. -Na szóval ez a ravasz igaz?- motyogom szinte csak magamnak,majd meghúzom a ravaszt.
A fegyver hatalmas bődüléssel elsül. Kicsit felszisszenek, mert elég erőssen visszarúgott. Lövök vele párat,de gyorsan fel is egyenesedem.
-Ahh...-sóhajtok fel miközben fájdalmasan fintorgok.
-Még egy kicsit... finomíthatnál rajta. Csuklótól lefelé nem érzem a kezem. És nagyot rúg vissza...-motyogom miközben mozgatni próbálom az ujjaimat.