Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

-Köszönöm...-suttogom majd a mellkasának döntöm a fejem. (Egy tipp ha nem tudsz mit írni amk nem valószínű... Rálátni a hátán lévő tetkókra csak a haja kicsit letakarjaxD)
-Most olyan szerencsétlennek érzem.maga....:/

-Semmi gond...-suttogom és a hátát simogatom és meglátom a tetoválást-Azta...-motyogom alig hallhatóan és gyönyörködöm a tetoválásban- M-mindenkivel m-megesik a-az ilyesmi...-suttogom elpirulva és alig tudom levenni a szemem.a tetoválásról.

-Mi a baj?- emelkedem fel és a szemébe nézek. Majd hirtelen beugrik.
-Ja a tetoválás...Igaz? ^^

-J-ja..-bólintok elpirulva-N-nagyon szép...é-és ....i-ill-illik hozzád...-dadogom és újra kissé zavarban vagyok

Felnevetek.
-Akkor nem voltál ennyire zavarban, mikor a melltartómat kapcsoltad ki! -nyújtom ki rá nyelvem.
-Ez bennem rejtőző jót jelképezi..Mert folyton ölnöm kell, de tulajdon képen jó vagyok; csak erőssen próbálom titjolni

-A-akkor bennem volt a lendület...meg a tesztoszteron..-mondom zavartan
-De előttem nem megy titkolnod...Kawaii-Nai-chan- mondom nevetve(kawaii ugye aranyos de szerintem tudod xD)

Nevetni kezdek.
-A tesztoszteron, mi? -vigyorgok rá, majd megpuszilom az arcát.
-Ha egy gyilkos aranyos szerinted....Te tudod ^^' -nevetem el magam kínosan.

-Ha rólad van szól...-mondom kicsit nevetve és összekócolom a lány haját.-.....ak-akkor m-mindennél jobban..

Mosolygok rá egy darabig, majd a nyakába ugrom és hozzá bújok. Megpuszilom a nyakát.
-Te látod ki vagyok igazából....

Picit elmosolyodom és simogatom a hátát óvatosan.
-Háth, nem nehéz.-Mondom nevetve és magamhoz ölelem majd a fejebúbjára nyomok egy puszit

-unatkozom....- sóhajtom, majd az arcomon erőssen látszódni kezd, hogy gondolkodóba estem.
-Ami ritkán fordul elő mert mindig csinál valaki, valamit...bakker nyugalomra vágytam, de ez mégse olyan jó... Nyomasztó hogy ekkora a nyugalom. Bár éjszaka van, de akkor is...-oldalra nézek az ablak felé.
-Csináljunk valamit! ^^ -nézek kislányosan Raichanra.

EGy hirtelen mozdulattal teljesen elvörösödöm és elcsapom a fejem.
-Mégis mire gondolsz?-kérdezem kicsit kínosan nevetve

-Hát, azt....Azt nem tudom...- hajtom le a fejem, majd gondolkozni kezdek.
-Ajj...T.T-karbateszem a kezem és úgy gondolkozom tovább.
-Nincs ötleted? :/

-Igen általában a legtöbb embert őrületbe kergetem olyankor.-mondom és elnevetem magamat.-Ráadásul te már az elején nagyon pimaszkodtál velem... És mindenkivel. Azt hiszem ezt is vonzónak találtam benned...
Mélyen a szemébe néztem, és egy picit elvesztem a pillantásában.
-Azt hiszem mennünk kéne aludni, késő van...

Egy hirtelen mozdulattal felemelem a fejét és megcsókolom kicsit félve.
-A-aludjunk!-mondom picit félve nevetve majd magamhoz ölelem és belefúrom a fejem a vállába..-annyira ...-nemtudom kimondani és elcsklik a hangom

-Mi annyira?!- kérdezem kissé ijedtten.-Esküszöm hogy fürödtem reggel!!>< - tiltakozom rögtön, majd megköszörülöm a torkom. -Vagy...Vagy nem erre céloztál? ^^"

-Sz-sz-szer..-szere...-mutogatok de egy szót se tudok igazából kinyögni csak kissé megszorítom és jobban magamhoz ölelem.

Elnevetem maga, majd sóhajtok és gyengéden eltolom magamtól. A szemembe kell mondania...
Nagy kíváncsi szemekkel nézek rá.
-igen? -suttogom halkan.

-Háth-t-tudod..-mutogatok-sz-szer-szere...-próbálom kinyögni de nem megy így le hajtom a fejem-nem megy...motyogom lesütött fejjel teljesen elvörösödve

Mikor a lány felhozza azt az ötletét, hogy aludni kéne már menni, nyomban megrázom fejem.
-Aludni? Na azt már nem!-jelentem ki, majd egy laza mozdulattal a kezembe kapom Szvetlana-t és belehajítom őt a vízbe.
Teljesen elfelejtettem, hogy pár perccel ezelőtt, még azért rohantam be a vízbe, hogy kimentsem onnan a lányt, mert egy szörny egyszer csak rátámadt.

-akkor ne erőltesd...-mondom az arcára téve a kezem.majd lefekszem, és az oldalamra fordulok.
-E-ez igy nem lesz jó... Én fázom... -fordulok a másik oldalamra, és körbe nézek hogy hol a pólóm. Mikor meglátom leugrom az asztalról, odasietek érte és felkapom magamra. Visszafekszem.
-na most nehogy annyira zavarba gyere, hogy nem fekszel le mellém!

Hayato nemet mondd az alvós ötletemre, majd hirtelen belehajít a vízbe. Köpve-prüszkölve jövök a felszínre, és ádáz tekintetet vétek Hayatora. Gyorsan kimegyek a vízből, megragadom a röhögő Hayatot a felsőjénél fogva és berántom a vízbe.

-Ezt neked -villantom fel egyik legismertebb mosolyomat, de erre Szvetlana kijön a vízből és most engem hajít be.
"Ez...rohadt hideg Basszus pasi vagyok, ne én mondjak már ilyet!"
A lány felé fordulok egy szerény mosoly kíséretében.Valamiért most csak arra tudok gondolni hogy vajon mikor fagyok szét, ezért észre sem veszem hogy valaki vagy valami közelít felém. Egyszer csak hatalmas fájdalom hasít bele a hátamba, majd mikor hátrapillantok észreveszem azt a szörnyet aki ezelőtt még Szvetlana életére akart törni.
-Franc...-nyögök egyet, miközben a karmolás után maradt sebből, kicsordult vér lassan átáztatja ruhám egy kis részét.
Nem szabad itt maradnom...teszek pár lépést a part felé, de ekkor az éles fájdalom villámcsapásként újra belehasít hátamba és a földre rogyok.
"Gyerünk Hayato állj már fel! Ennyitől ki ne feküdj már!"
Mondogatom magamnak az ilyen buzdító szavakat, mire ruhám fele már vérben ázik. Fáj...
Látásom lassan homályosodni kezd, majd egyensúlyomat elvesztve dőlök oldalra, majd a végén elájulok.

Felsikoltok, amikor látom, hogy a szörny megkarmolja Hayatot. Felkapom a Kalasnyikovot és beleeresztek egy sorozatot a szönybe, majd amikor az kipurcan berohanok Hayatohoz, aki már elájult. Kirángatom a partra és a fülemet a mellkasára tapasztom. Szerencsére lélegzik és a szívverése is rendben van. Gyorsan átfordítottam a másik oldalára, ahol a seb volt, letéptem egy darabot a blúzomból és bekötöttem vele Hayato sebét. Ezután visszaforditottam, beleneztem az arcába, és csak most vettem észre, hogy sírok.
-Hayato.-suttogtam.-Kérlek ne hagyj itt. Én... Én szeretlek!

A lány utolsó szavára, lassan mocorogni kezdek majd résnyire kinyitom szemeimet, és halkan nyöszörögni kezdek.
-Eh...szóval nem csak...egy boxzsák vagyok? Ez megnyugtató...-veszek egy mély lélegzetet minden 3. szónál, majd eleresztek egy kedves mosolyt, de ekkor újra csak erősödni kezd a fájdalom, és arcom egy szempillantás alatt eltorzul.