Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

-Ülj le!-mondom mosolyogva és abba hagyom a pakolást majd kezébe nyomok egy pohárvizet a lánynak-Nem egyszerre kell inni sokat hanem apránként mert a szervezeted nagy menyiségben nem tudja feldolgozni! Amúgy meg nem zavarsz csak takarítottam.....-mondom elhalkulva majd a hadi övezetnél is rosszabb állapotban lévő asztalra pillantok- Vagy valami olyasmi!-majd kicsit elnevetem magam
- De mindjárt adok valami fejfájás csillapítót.-mosolyodom el kedvesen mikor a fejét fájlaló kislányra nézek

Mikor a lány megfogja kezemet enyhe pír szökik arcomba, de végül csak eleresztek egy laza mosolyt. De...én miért is vörösödtem el? O.O
-Túúúl meleg van...-motyogom, majd leveszem kezemet Szvetlana fejéről, és egy kicsit a másik irányba kezdem el hessegetni a tüzet.-Szvetlana, ugye?-fogok egy botot a kezembe majd azzal elkezdem a tüzet piszkálni.

-De, igazad van.-mondom zavartan. Belül átkozom magamat, amiért ezt csináltam. Pár percig mindketten csendben bámuljuk a tüzet, én a Kalasnyikovot babrálom.
-Elmegyek egy kis vízért.-mondom, és megpróbálok felállni. De ekkor olyan történik ami rám nagyon nem jellemző: megbotlok O.O. És ami még rosszabb pont Hayatora esek.

-Nem ittam egyszerre sokat...- rázom meg a fejem.
-Hayato, Ash, és Szvetlana, kiszöktek.- nézek bágyadtan a fiúra.- Le kellett váltanom a két őrt, és a helyükre állítottam a robotokat. Ez összefoglalva minusz 5 ember, ebből kettőt a fogdába zártam, a másik háromnak meg még finomítgatom. Bár alapjaiban már meg van. -megimt megdörzsölöm a homlokom.
-Ilyenkor olyan alkalmatlannak érzem magam. Ennyitől így kifekszem...A két őrt is... meg kellett volna ölnöm. De nem bírtam megtenni...

Miközben hallgatom a történteket elgondolkodom és a kezébe adok a lánynak egy doboz fájdalom csillapítót és mikor elkezdi szidni magát egy apró mozdulattal homlokon pöckölöm és elmosolyodom.
-Túl kritikus vagy magaddal szemben!-mondom miközben le ülök vele szemben.-Te vagy a legalkalmasabb a tábor vezetésére más ennyi teher alatt már rég összeroppant volna neked viszont csak elkezd tőle fájni a fejed. Azért van egy "enyhe" különbség igaz?-nevetem el magam és összeborzolom egy kéz mozdulattal a főnök haját.-Az emberek hibáznak nemde? Ez így van rendjén, mindenkinek lehetnek rossz napjai és ez általában a legrosszabbkor jön el. A két őrnek viszont jobb hogy nem ölted meg szerintem. Az embereknek a saját lelki ismerete sokkal bántóbb mint holmi kivégzés. Ha elég ideig lesznek bent biztos megjavulnak nem?-kérdezem nevetve-Jó mondjuk az én véleményemet ne nagyon vedd figyelembe én ha lehetne a "betegeket" is meg menteném.-nevetek fel kissé kínosan

-Pont ezért vagy itt.^^ -végig simítok a fiú karján mosolyogva.
-visszatérve a hibákra: Tudod Rai, vannak megbocsáthatatlan hibák. Drága Hayato barátunk rohadtul veszélyezteti az egész bázis biztonságát, mert követhetik a nyomát a bázisig. Az ő büntetését is csak azért volt nehéz kitalálni, mert ha dimán kint hagyom, valaki elfoghatja, és kínzással vagy egyéb technikával kiszedi belőle a bázis pontos helyét. Hayato tudja hogy kell idejönni! És a kis akciója után már a legkevésbé sem bízom benne! -mondom morcosan. -Na és Szvetlaná! Benne csalódtam a legnagyobbat! Hogy lehet ilyen felelőtlen?! Hamár utána memt, akkor mi a halálért nem hozta vissza?! -beveszm a gyógyszert, mert most csak jobban felhúztam magam, és úgy érzem, hogy lerobban a fejem a helyéről...

Egyszer csak azon kapom magam, hogy a lány mikor állna fel, hirtelen megbotlik és már dől is felém. Halkan felnyögök mikor rám esik, és aztán konstatálom csak, hogy arcunkat egy kőkemény 7 centi választja el.
-Eh...két ballábas~-jelenik meg arcomon egy pimasz mosoly, de azért bele is pirulok egy kicsit ebbe a magánakcióba.
Most veszem észre, hogy csuklyám már egy ideje nem takarja fejemet, és így már minden észrevehető...esetleg..ha a lány nem nyomná mind a két kezem, akkor még újra fel is tudnám magamra húzni kis védőburkomat...

-Pirulós.-vágok vissza csuklóból a kétballábas kijelentés miatt. Mert látomm, hogy elpirul. Különös, ő sem tűnik olyan nagyon pirulósnak. Ekkor tudatosul bennem, hogy még mindig Hayaton fekszem. Az arcom, ha ez még lehetséges, vörösebb lett. Zavartan felállok és felsegítem Hayatot is.
-Sajnálom.-mondom és lesütöm a szememet.

-Nyugi!-mondom mosolyogva és megsimogatom a fejét.-Értem én a dolgokat. De most inkább beszéljünk másról mert ha folytatjuk a témát még a végén itt idegroham jön rád!-jelentem ki mosolyogva- El kéne magad foglalni valamivel most egy kicsit míg ez a fejfájás el nem áll. Hidd el mindenkinek jót tenne de legfőképpen neked és majd aztán tiszta fejjel át gondolod hogy mi legyen.-mosolyodom el majd az asztalaimra pillantok de inkább mégis vissza fordulok a lányhoz.- Például valami olyasmit ami fizikailag és szellemileg is lefoglal! Tudom nem túl sok időd van magadra...de most viszont nagyon nagy szükséged lenne egy kis kikapcsolásra!Például segíthetnél nekem rendet tenni!-Ajánlom fel a lehetőséget kicsit nevetve-Nyugi neem csak vicceltem!-vonom vissza azonnal az ajánlatot mivel a végén még tényleg komolyanveszi

Körül nézek.
-Zárd be az ajtót, é szives örömest segítek. -mosolygok a srácra, majd leugrok az vizsgáló ágyról, és a lőporral beterített asztalhoz lépek. A tenyerembe söpröm a port, majd azt beleömtöm a kukába.
-Egyébként van valami új fegyver amin dolgozol? -kérdezem kislányos hangon, de nem fordulok hátra, hanem pakolászom tovább.
-és... tényleg nem zavarlak? Mert tényleg sok baj van velem...^^"

-Mi de hát csak vicceltem!-mondom nevetve és kicsit zavartan és mikor elkezd takarítani inkább rá hagyom és bezárom az ajtót
-Persze hogy van! Az mindig van!-mondom kicsit nevetve.-De egyáltalán nem zavarsz és vannak olyanok akiknek nálad sokkal több problémája szokott lenni..-nevetek és közben a kislány mellé lépve segítek neki pakolni-Amit nem tudsz hova tedd azt inkább ne tedd sehova hanem hagyd ott mert sokszor még én se tudom mit hova teszek!-közben a lányra mosolyodom kedvesen és próbálkozok segíteni neki pakolni

-Ú, ú, mutii~!-nézek csillogó szemekkel Raira. -Tudod hogy imádom a fegyvereket! *.* -izgatottan nézek körbe, és keresem az ismeretlen fegyvert.
-Egyébként bnem értem, hogy bírod ezt a rendetlenséget...

-Tudod....csak a kis emberek nem látják át a rendetlenséget, a zsenik bárhol eligazodnak!-mondom kicsit nevetve-Amúgy csak lusta vagyok rendet tenni..^^"- közben elkezdem keresni az új fegyvert majd előhúzok a sarokban lévő fegyver és alkatrész kupacból egy hatalmas fegyvert.-Még csak prototípus de elvileg már működő képes.-mondom elvigyorodva és leteszem az asztalra és elkezdem letörölgetni az olajtól majd mikor kész a leányzó felé nyújtom.-Kiszeretnéd próbálni esetleg?-kérdezem kuncogva-Csak vigyázz mert elég nehéz!

-Megengeded? *o* -hatalmas vigyor terül szét az arcomon.
-De drága vagy! -mosolygok a fiúra, majd kicsit bajlódva, mert tényleg nehéz, felemelem a fegyvert.
//kicsi instrukció kellene xD Mihez hasonlít a fegyver? Gépfegyver, rakétavető, vagy csak egy 80 kilós revolver xD?//

Kicsit nevetek.
-Tudom harcba kicsit nehézkes használni de biztos siker!-nevetgélek és figyelem a lányt-és lehetőség szerinte ne itt használjuk-mondom kissé félve mivel látszik hogy máris játszadozni akar vele-Ne segítsek?- kérdezem majd háta mögé lépve kicsit segítek emelni
/azt akartam írni várj xD valami ilyesmi fegyver csak kicsit ennél kissebb azért, de nem találom most azt a képet T_T /

-Nicsak ki beszél...-morranok fel, majd mikor Szvetlana felém nyújtja kezét, nyomban megragadom az, és lerántom a földre.
Ezután gurulok egyet, majd kiegyenesedem. Kezemet a lány mellé teszem, így pont fölé magasodok.
-Mit is?

//Még szerencse hogy egy "Kicsit" kisebb O.O Nagyobb mint a csaj xD Legalább is a képen xD//
Már nem pirulok el Rai közelségétől, hisz tudtommal barátok vagyunk.
-Ja, igen, köszi! ^^- nevetem el magam. -Kénytelen vagyok beismerni, hogy kell külső segítség, egy fegyver megemeléséhez. Szégyen T^T..-mondom tetetett //Azt a rohadt, furán néz ki, így leírva xD// szomorúsággal a hangomban.
-És mit tud azon kívül, hogy valamilyen formában szitává lövi az ellenséget? -mosolygok izgatottan, miközben -természetesen Rai segítségével- kicsit elforgatom a fegyvert, hogy minden részét szemügyre vegyem.

/bocs nemtalálom azt a képet T_T /
Kicsit elmosolyodom és segítek körbe forgatni.
-Még szép!-Van rajta egy célzó lézer amit belehet állítani úgy hogy az ne csak célozzon hanem az ellenséget akár át is süti ha nagyon muszáj-mondja miközben épp tartás közben taperolja............a fegyvert - és ami a legjobb hogy itt a végén ha már a lőszer elfogy bármi ami kéznél van és szilárd beletehetsz mivel akkora nyomással működik hogy bármit össze tömörít. Csak a mozgatásával probléma^^"-

-Kipróbálhatom? *.* -kérdezem izgalomtól remegő hanggal. -Lééééé~cci....-óvatosan hátrapillantok, mivel Rai arca elég közel van az enyémhez, és nem akarom, esetleg lefejelni, vagy hasonlók...
-Megígérem, hogy többet fogok inni! >.<

Egy picit hirtelen elpirulok mivel nem nagyon vagyok hozzászokva az emberek ilyenyire való közelségéhez.
-P-p-persze..-dadogom kicsit zavartan és halvánnyira elpirulva .

Hayato hirtelen a földre ránt, odébb gurult, így fölém került. A meglepődöttségtől. megszólalni sem tudok, csak bámulok a felettem támaszkodó Hayatotra. Amikor magamhoz térek úgy döntök, ha ő fölényeskedik, akkor én is.Megragadom a tarkóját és megcsókolom.

Látom, hogy Rai elpirult. Halkan kuncogni kezdek.
-No lám csak... CSak nem zavara jött a doktor úr? -kérdezem, miközben pimaszul vigyorgok.
-Amikor nem volt rajtam póló, akkor nem pirultál el ennyire.- nevetek fel halkan.

-Én-én nem is..-motyogom és elcsapom a fejem de csak még jobban elpirulok.- Nem szokásom...-motyogom elég halkan

-Látom, amit látok. -mondom makacsul. -Nem kell szégyelni, van ilyen. De ha még mindig nem hiszed el, le is fotózhatlak.- kacsintok a fiúra, enyhén hátra fordulva. Előre fordulok, és krákogok.
-Mondd Rai... Most miért pirultál el? Eddig...Nem csináltál ilyet....

-Túl közel voltál ennyi az egész..-motyogom már kevésbé elpirulva
-De akkor nem akarod kipróbálni?-kérdezem nevetve és próbálom terelni a témát