Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Óvatosan rohantam előre az erdőben. Bal irányban még távolabbról, egy magasabb helyről láttam egy-két zombit, így kerülnöm is kellett. Nem lehetek elég óvatos...de legalább nincs nyílt terep. Csendben lopakodtam, egy késsel a kezemben biztos, ami biztos. A táskámban persze még van két lőfegyver (MP5K és egy orvlövész puska) és és egy íj is van a hátamon átvetve, biztos, ami biztos. De ezek csak nagyon nagy baj esetére vannak.
Nemsokára egy hegy lábához érek, ahol viszont nincs sok fa. Mivel így jobban látható vagyok, lassabb tempóra váltok. Igyekszem a nagyobb sziklák takarásában lenni. Miközben haladok felfelé, észreveszek egy barlangot. Bemenjek? Vagy inkább hagyjam? Bár...nemsokára kell egy búvóhely, ahol aludhatok. Már rendesen az éjszakában vagyunk. Viszont a környéken van egy pár zombi, ami nem a legjobb dolog. Mindegy. A barlang felé veszem az irányt, ahol először is azonnal körbenézek. Van egy két inda baloldalt. Azokat hagyom utoljára, hisz ráérek később bogyókat nézni vagy bármit. Lassan oda is érek, de mikor megakarnám nézni, a barlang fala helyett egy lépcsőt találok. Mi a jó...? Kést elő, indul a felderítés. Bár ki tudja, lehet, hogy az MP5K-t kéne elővenni....

Kapuőrök:
-Valaki közeledik....-mondja a 2-es számú a hetesnek.
7 : -Szóljunk a főnöknek!
2: -Rendben.
A robotok jelet kezdenek sugározni, Naifu adóvevőjébe.

Naifu:
Még mindig várom Raichant hogy lefeküdjön mellém mikor, megszólal a 'rádióm'.
-A rohadt életbe! Hogy nem lehet egy nyugodt percem!!!- dühöngök egy sort majd felöltözöm. Időközben belépek a fegyver raktárba, majd egy AK47-essel jövök ki.
A kapuhoz sietek,majd mikor a robotok meglátnak tisztelegnek, és belekezdenek a dolgoba.
-Mozgást észleltünk A Folyosón.
-Értem. Egyedül megyek.
Mondom komolyan, és kimegyek. Hangtalanul osonok egészen egy kanyarig. Veszek egy mély levegőt, majd a fegyvert a vállamhoz emelem,hogy bármikor tudjak lőni, és kiugrom a védelmező fal mögül, fegyvert fogva a másikra. A ravasz kioldva csak meg kell húznom a ravaszt... de előbb talán megnézem hogy mit/kit lövök le.
Egy másik, koszos lányt látok, aki szintén fegyvert fog rám.

A szívem majd kiugrott mikor előttem megjelent valaki. Egy lány, aki ugyanúgy fegyvert fog rám, mint én rá. Remek. Remélem egy tábort találtam, nem egy pár túlélőt.
-Ez egy tábor?
Ha az, akkor hagyom, hogy megvizsgáljanak. Addig úgy se nyugszanak, ami helyes is, hiszen lehetnék fertőzött is. Ha így áll a helyzet, akkor leteszem a fegyvert. Ha nem, akkor rajta tartva a fegyvert elhúzom a csíkot.

-Mi a neved? -kérdezem hunyorogva, miközben egyenesen a lány homlokának a közepére célzok.
-Fertőzött vagy? Követtek?

Ó, remek. Válaszolni luxus.
-Jodie Holmes, számom 111. Nem követtek. Nem vagyok fertőzött. De gondolom csak úgy mondásra nem hiszed...
Azt hiszem le is mondhatok a békés távozásról, ha így haladunk. Határozottan, meg sem rezdülve nézek rá.

-Igen, ez egy tábor...- eresztem egy picivel lejjebb a fegyverem. -Biztos nem követtek? Mostanában egyre többen vannak...-mondom kissé monoton hangon.
-Csatlakozhatsz, egy orvosi vizsgálat, majd egy pszichiáteri vizsgálaton...-egy pillanatra elhallgatok. -Nincs esetleg több túlélő veled?

Ugyanúgy lejjebb eresztem a fegyverem.
-A hegyen nem láttam zombikat, lejjebb egy kicsit délnyugatnak vannak szétszórtan, de nyugisabban, mert nincs lenn rajtuk kívül senki. Egymagam vagyok.
Hallgatózok, de semmi nem jön a barlangból, ahonnan jöttem.
-A vizsgálatnak ellenkezés nélkül alávetem magam.

-Ezt jó hallani...Akkor. Csak utánad! -mutatok a fegyverrel abba az irányba, amerről jöttem. Nem hagyom magam mögött, nehogy hátba támadjon.
-De tudod mi van....Egy rossz mozdulat...- kezdek bele, de inkább nem is folytatom, tudom, hogy érti.

Elnyomok egy sóhajt és egy szemforgatást, elrakom a fegyverem. Ha kell két kézzel és egy rúgással esek neki, ha mégis baj lenne. Elindulok előtte és, hogy lássa, nincs rossz szándékom, felteszem a kezem. Így indulok meg előtte, felemelt fővel.

Időközben leresztettem a fegyverem, és magam mellett lógatva, mentem a csaj mögött.
Odaérünk az ajtóhoz, mire előre lépek, és a tenyerem egy négyzetbe teszem. Kinyílik az ajtó, mire megjelenik a két robot, engem beengednek, de amikor Jodie akar belépni, vállvetve elé állnak, majd a "szemükből" vörös sugár tör elő, amit végig vezetnek Jodie-n.
-Fegyver van nála. -hallani a monoton hangot.
-Hé, fiúk, velem van!-kiáltom, mire a robotok kezéből eltűnik az összes fegyver, és beengedik a lányt.
-Üdvözöllek az Északi bázison! Most pedig irány az orvosi, és majd megbízok valakit hogy vezessen körbe. Remélem neked nem áll szándékodban megszökni...Így is tele van a hócipőm a szökdösésekkel....

Összevont szemöldökkel nézem a robotokat. Majd belépek.
-Az orvosi merre van?-kérdezem a lányt nézve.-Amúgy ha csatlakoztam, akkor meg minek szökjek el? Nem értem ezt a logikát...
A végét már csak elsuttogom.

-Épp odaviszlek...-bevárom a lányt amíg mellém nem ér, majd tovább megyek.
-Az orvosunk Rai, aki lehet hogy egy kicsit furán fog kinézni, mivel éjszaka van...-készítem fel a lányt burkoltan arra, hogy lehet hogy Raichan hiányos öltözékben lesz megtalálható...
-Egyébként az én nevem Naifu Akuma. Örvendek a találkozásnak. -mosolygok féloldalasan a lányra.
-Az orvosi vizsgálat után, megkapod a dögcédulád, amin a neved, az azonosítód, és egyebek lesznek.

-Örvendek.-hallgatom a közeljövőmet illető dolgokat.-A katonaságnál se sok lány volt...és ott is volt éjszaka...meg hirtelen hajnali riadó. Szóval nem fogok kiakadni vagy ilyesmi.
Megyek utána,remélem hamar túlesünk ezeken a formaságokon. Kissé fáradt vagyok már, de igyekszem nem mutatni.

-Biztos fáradt vagy. Kerítünk neked ruhát meg egyéb. Elnézést, hogy fel kell tartsalak, de nagyon kell vigyáznunk. Egyetlen egy fertőzött be kerül, akkor kampec az egész bázisnak. -magyarázom, majd kopogtatok az orvosi ajtón.
-Rai, hoztam egy új lányt! -szólok be, de már ki is nyitom is az ajtót. //Igen Rai, felső nélkül, és gondolom kibontott övvel látható xDD//

-Megértem.
Igyekszem a lány mögött menni, hogy időt hagyjak az orvosnak. Magam mögött becsukom az ajtót.

Éppen egy gép asztal alatt fekszek és zsörtölődök, a szerszámaimnál William van aki egy 11 éves fiú. Ő a segédem elég okos fiúcska de néha nagyon is fárasztó. 
William:- Alex, mi a helyzet? Miért nem jó a kommunikáció? 
- Fogalmam sincs, itt úgy néz ki minden okés. Adjál már valamit amivel elvághatok egy vezetéket. Lehet túl van terhelve a rendszer és nem képes több jelet befogadni. Vagy netán a központi gép mondta be az unalmast. Mindjárt kiderül. Rendbe?
W:-Rendben. Tessék!
Adta a kezembe egy elektromosság figyelő készüléket, mikor az elvágott vezetékhez érintettem szépen lecsapta az egész bázison a biztosítékot. William sikított is egyet és eldobott mindent a kezéből, én csak káromkodtam egyet és kimásztam. 
- Ez nem semmi, túl vagyunk terhelve. Na mindjárt meg csinálom. William itt egy voki-toki (XD) játék. Ha vissza jön az áram akkor szólj vagy jelez, brummogj mit tudjam én csak jelezd nekem. 
Ezzel felvettem egy hatalmas táskát és megvártam a még bólint egyet a srác. A kijárat felé mentem de ott pár őr az utamat állta. 
Őr:-A főnök karantént mondott ki. Nem mehetsz ki. 
- A te főnököd nem az enyém. És ha már a hercegnő képes parancsolgatni akkor lehet képes ezt is megjavítani, vagy ő csak a harchoz ért ahogy ti is? 
Éppen mentem volna ki amikor megragadta a kezemet és visszarángatott, majd újra elmondta és elállta előlem az utat. Morogtam egy kicsit majd a fejhallgatómon benyomtam egy gombot ami William-et kapcsolta. 
- Nem bírok ki menni. Karantén van. Már megint bepöccent Naifu drága. 
W:- Jah, én is most tudtam meg. Kérj engedély tőle, ha jól tudom az orvosiba van egy csajt vitt oda. 
- Uram atyám, hová fajult a világ. Nyugodtan dolgozni sem lehet. 
A táskámat félvállra vettem és az orvosi felé kezdtem menni, szerencsére a tartalék generátor bekapcsolt így van egy kis áram. Az ajtó előtt megálltam és egy kicsit pofozkodtam magam nehogy valamit beszóljak. Kopogtam majd erősen kinyitottam az ajtót. 
- Naifu, ki kell mennem megnézni a napkollektorokat. A gorilláid viszont nem engednek ki, ha lennél olyan bűbájos ezt az értelmetlen karantént felmondanád. Hello Rai, Üdvözöllek új csaj. Alex vagyok és te? 
Köszöntem vigyorogva miközben az egyik kezemmel integettem a másikkal a táskámat fogtam amiből pár szerszám lógott ki. "Remélem ki enged mert őfőnöksége mert a végén áram és kommunikáció nélkül maradunk." 




(Na változtattam rajta remélem így jó. Ha már karantén van.... >_>)

(fuhuu bocs csak barátnőmnél voltam és nemtudtam feljönni ^^")
MIkor Naifu kimegy ásítva elterülök az ágyon és bámulom a plafont és egy mikor már majdnem elaludtam berohan Nai-chan egy új csajjal az oldalán.
-Jó reggelt!-motyogom dörzsölve a szemem mire észbe kapok hogy elég zilált vagyok és gyorsan felkapok egy inget a nadrágomat helyreteszem egy ilyen paraván mögött de akkorra már Alex is belép.
-Hello-mondom ásítva-Bocs csak épp aludtam.-mondom nevetgélve.-Új lány, kérlek ülj fel ide-mutatok közben a vizsgáló asztalra- míg ők elintézik a többit hogy hamarabb túl legyünk rajta.-

(Arigatou Alex-chan!^^)

Hátra fordulok Alex-hez, és elmosolyodom a fogalmazásán. Nála már ki se kérem, hogy Főnök, vagy valami. Ő ilyen, és pont.
-Persze Lexy drágám, menj csak ki, és ellenőrizd a napkollektorokat. -mosolygok rá negédesen, majd előveszek egy papírt amire gyorsan ráfirkantom, hogy "Engedélyezve!", majd aláírom, és Alex-nak adom.
-Mutasd meg a "gorilláknak".

-Üdv, Jodie vagyok.-mondom, miközben engedelmesen felülök a vizsgáló asztalra.
"Szóval az őrök még újak és az itt élőknek is macerásak." Várom a további utasításokat.

-Én pedig Rai!-mondom mosolyogva és előszedek egy ilyen kicsit szakadt füzetet és kinyitom egy üres oldalon-Teljes nevet kérnék-mondom mosolyogva-Mikor születtél?Honnan jöttél? Volt már testi kontaktusod "beteggel"?-kérdezem és közben Nai-chan-t figyelem.

-Jodie Holmes. 2123 október 31. Chicago környéki katonai egységtől jöttem. Fizikailag harc során kerültem kontaktusba fertőzötttel. Harapni nem haraptak meg, hála a kiképzésnek. Fojtanom már kellett őket.

Katonásan darálom az adatokat. Amikor végzek a válaszokkal ránézek a dokira, aki mintha nem is rám figyelne.

-Hayato.-mondom felzokogva és a nyakába borulok. De gyorsan kiegyenesedek,mert az arcán látszódik, hogy nagy fájdalmai vannak.A homlokára teszem a kezem, nem mintha ez enyhítené a fájdalmát.
-Méghogy boxzsák...-mondom és egy kicsit elnevetem magamat.-Hayato, mit tegyék érted?-kérdezem, hátha van valami ötlete, hogy hogyan enyhítsem a fájdalmát.

Amilyen tempóba mondja a lány úgy írom le az adatokat vagy találn egy halovánnyi késéssel de még mindig kicsit Naifu-t figyelem majd a lányra pillantok újra.
-Az nem vészes.-mondom nevetve.-Csont törésed, szerv átültetésed, vagy esetleg valami operációd volt-e ami sebészi beavatkozást igényelt és ha volt akkor meg-e tudod mondani hogy kb. mikor és hol volt?

-Lábtörés. Öt éve egy küldetés során. Harcba keveredtem egy nagyobb hordával. Chicagotól északra. Úgy...-gyors fejben számolás- 50 km-re. Amíg vissza nem értem a bázisra, Chicagoba,saját kezű sínbe volt téve. Más nem volt. Lőtt seb se.

Felírom az adatokat. Majd elmosolyodom.
-Katonaság ugye?-kérdezek vissza.-Hmm...-gondolkodom elbámulva-Állandó gyógyszereket szedsz? Voltál beoltva bármiféle 2 lábon járó elleni védő oltással?