Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

-Megértem, és sajnálom ha tolakodónak tarasz.- súgom oda, majd becsukom magam mögött az ajtót.

-Jó reggelt!-mondom és hátra pillantok szokásosan mosolyogva-Szóval zombik mi?Kérlek ülj fel az ágyra és ha szabad tudnom a neved áruld el kérlek.Te pedig Naifu ülj le és helyezd magad kényelembe téged se ártana meg vizsgálni ahogy nézem..-mondom mosolyogva

-Yamanada Raito vagyok. -válaszolok miközben engedelmeskedek a kérésnek.

Elkezdek keresgetni egy ilyen füzet szerűségben.
-Jártál már nállam? Haraptak már meg ezelőtt? Bármilyen sebet ejtettek most vagy volt olyan sebed ami még eleven volt a harc alatt?-kérdezem miközben a füzetet olvasgatom

-Nem történt semmi ilyen. Szerencsére időben jött a felmentősereg. -nyújtózok.

-Ez egyszerűen remek!-mondom elmosolyodva-Nah akkor kapd le a felsőt, Naifu-t pedig ha szégyellős vagy megkérhetjük hogy kicsit menjen ki!-mondom mosolyogva és felveszem a sztetoszkópot a nyakamba

Megvonom a vállam és leveszem a felsőm. Néhány régi sebet eltekintve egész szokványos látványt nyújtok.
-Ugye nem kell mindent megmutatnom? -kérdem zavartan.

/Mielőtt bárki félreérti, a szemkötőre gondol. ^^!

-Nem-nem, csak most kérlek sóhajts nagyokat!-mondom és közben elkezdem a sztetoszkóppal először a mellkasán majd a hátán vizsgálni.

Engedelmeskedek a kérésnek, de közben az arcomon látszik, hogy legszívesebben máshol lennék.
~Tudom, hogy szükséges az ilyen ellenőrzés, de csak észrevenném ha megharapna egy olyan dög.

Mosolyogva figyelem Raitot. Közben elkezdek járkálni az orvosiban, majd meglátok az asztalnak támasztva egy fegyvert, lehajolok érte, de ez is dög nehéz, így egy kis időbe telik amíg mellkasommal egy vonalba tudom emelni.
-Doki, muszáj minden fegyvert ilyen bitang nehézre csinálni? -kérdezem vonakodva, amjd megpróbálom óvatosan lerakni a fegyvert az asztalra, de ez nem nagyon jön össze, mert nagyon nehéz. A fegyver koppan egyet.
-Bocsi...- motyogom el, majd beleülök egy gurulós fotelba.
-Egyébként tudtommal, még nem harapták meg egyszer sem. Bár megtudnám fojtani azt, aki ezt tette a szemével. -elkezdek pörögni a székkel. -Hogy lehet valaki ennyire...Áhh! -morranok fel miközben megrázom a fejem. -Nincsenek is szavak erre! Szórakozásból megvakítani valakit! Szörnyű!

-Nem vagyok vak, a bal szememmel nincs semmi gond. -fordulok Naifu felé. -Amúgy emiatt nem kell aggódnod, megtalálom azt a mocskot és... -vigyorodok el.

Kissé szomorkásan nézek Raito-ra.
-Jó lenne ha nem csak ilyenkor tudnál mosolyogni...-sóhajtok egyet, és megint pördülök a székkel.
-Egyébként lehet, hogy már megtette valaki...más, helyetted, és rég széttépte azt az idiótát...- még egy fordulás, és háttal vagyok nekik.
-Tudom, hogy furán hangzik, hogy pont én mondom, de: A harag nem mindig vezet jóra... És ez azért fura, mert én is keresném a fickót, és ha megtalálnám, előszőr kivájnám az egyik szemét...aztán a másikat...És mikor a fájdalomtól üvöltve, teljesen vakon segítségért kiabálna, elkezdeném lökdösni... Először a lelkét marcangolnám szét..szavakkal. Aztán megölném...Szép lassan. Nem tudná honnan jövök, pont ezért lenne olyan vicces....- halk, nagyon furcsa kuncogást lehet hallani felőlem. Háttal vagyok nekik, nem látják az arcom, de egy elmebeteg vigyor terült szét rajta.
//Bocsi, nem találtam meg azt amit kerestem, de ez is megteszi...//
Mikor észreveszem magam, gyorsan megrázom a fejem, s döbbenten bámulok magam elé.
"Idáig sikerült volna elnyomnom?"

/STEIIIIN *----*/
Érdeklődve hallgatom vizsgálat közben a dolgokat.
Egy halovánnyit elmosolyodom mikor hallom Naifu szavait.
-A harag és a bosszú nem vezet semmi jóra....mert utánna az ő hozzátartozói is bosszúból ugyan azt megteszik és aztán a tieid is és ez így eltarthat az idők végezetéig!-mondom mosolyogva.
-Mondjuk ....nem ismerem a történteket biztos nagyon fájdalmas emlékek....Ha rám hallgattok ne öljétek meg....egy embernek nem áll jogában elvenni egy másik ember életét. Kínozzátok meg....hagyjátok hogy az ön maga vessen véget az életének a fájdalomtól....De ti ne mocskoljátok be a kezeteket egy ember élet kioltásával.-Mondom ezt teljesen jó kedvel és mosolyogva.
- Persze nem akarok beleszolni az életetekbe...ezek csak tanácsok!-mondom közben a szekrényben kutakodok majd egy dobozban és egy fiolában gyógyszert adok a fiúnak.-Napi egy adagot vegyél be míg el nem fogy felváltva evés után....ettől nem fog fájni a szemed.-Mondom mosolyogva és megsimogatom a srác fejét-Hidd el elfog múlni a fájdalom. A mosolygás a világ legjobb gyógyszere!-mondom picit nevetve-Nah Naifu te viszont pattanj ide mielőtt elszédülsz!

//Tavaszin őt cp-zem! *w*//
Fordulok egyet a székkel, és odamegyek a vizsgáló ágyhoz, megvárom, amíg Raito lekászálódik róla, majd felülök a helyére.
-Na essünk túl rajta. - féloldalasan mosolygok Rai-chanra.

/gyáá *--* Az tökjó/
Kicsit furán de elmosolyodom.
-Nyílt sebed volt vagy lett amibe bármi bele kerülhetett? Hozzád ért valahol valamelyik?Harapott már meg valamikor bármelyik?-Kérdezem mosolyogva és nézem Naifu kórlapját /vagy minek hívják /

-Nyílt sebem nem volt, de az egyik hátulról el kezdett fojtogatni... -mutatok a nyakamra miközben elhúzom a szám....

-Feküdj le!-mondom eléggé komoly hanggal és a szekrényhez megyek és egy ilyen nagy üveg átlátszó folyadékot kiveszek majd egy szórófejes kissebb üvegbe teszek belölle.-Vagy inkább ne is feküdj le csak a hajadat majd kicsit emeld fel és vedd le a felsőd kérlek!
/A Raven karaktere még ottvan? /

//ehmmm....Nem tudom....Ne haragudj Niichan! Szeretsz azért még ugye? ^^"♥//

Miután Raito kiment, leveszem a felsőm, a hajamat pedig feltűzöm kontyba.
-Már az is baj ha csak hozzám érnek?- pillantok hátra Rai-chanra.
-Erről nem is tudtam...Azt hittem elég hogy ha csak megmosakszol...

-Elvileg nem baj..... de sose árt az óvatosság!-motyogom majd rá spriccelem a kicsit alkohol szagú folyadékot körbe a lány nyakára.-Ennek most be kell szívódnia kicsit, amúgy itt van a testünkön az egyik legvékonyabb bőr réteg azért gondoltam...-mondom miközben odahúzok egy ilyen kis gurulós forgós széket és a táblájára támaszkodva nézek a lányra
-És akkor most mesélj csak.Mi is volt az amit a lőteremben akartál? Nem úgy nézett ki mintha nem lenne annyira fontos!-mondom félig meddig mosolyogva.

Elhúzom a számat, és a kissé morcosabb énem kerül elő.
-ne játszd a hülyét Rai! Pontosan tudod, hogy mit akartam kérdezni! -nézek rá durcásan. Még a homlokomat is ráncolni kezdem, és inkább másfelé nézek. Karba tett kézzel nézek el Rai-chan feje felett.

Egy hirtelen mozdulattal elcsapom a fejem mivel elpirulok.
-Hmpf..Komolyan mit akarsz tőlem? Most valljak romantikusan itt neked szerelmet? Mondjam azt hogy igen teljesen beléd este? Vagy esetleg egy hirtelen mozdulattal pattanjak le fogjam össze a két kezed a lábaidat szorítsam az asztalhoz és csókoljalak meg? Úgy nézek ki mint aki képes lenne bármi ilyenre is? Nem vagyok ilyesmire képes ha tudni szeretnéd...-az eljen picit talán ordítva kezdem de a végén már csak motyogok....
-B-bocs..-mondom szégyelve magam és sóhajtok egyet-Szóval...én ilyesmire nem vagyok képes...csak egy egyszerű kis orvos vagyok, számomra az ilyesmi nem olyan egyszerű hogy most igen szeretlek Naifu-sama-hamaa beléd vagyok teljesen esve vagy ilyesmi...-mondom már-már kínosan nevetve-De veled mi a helyzet?-kérdezem és rápillantok a lányra

Teljesen ledöbbenve bámulom Rai-t. A levegőt is csak akadozva tudom venni, és teljesen elvörösödöm.
-Mióta?...- suttogom szinte alig hallhatóan.
"Ezt nem hiszem el...Hogy mondjam el neki, hogy egy ideje nem tudom eldönteni, hogy többet érzek-e mint barátság....?"

-Ha nem vetted volna észre nem adtam egyértelmű választ...-motyogom kicsit nevetve majd felállok és egy bevizezek egy kis vattát és letörlöm a lányról az alkoholos oldat maradékát- Feltételes módba beszéltem...-picit nevetek és vissza ülök-...nem tudom....igazából azt hiszem csak hülye vagyok...bocs..ne is vegyél inkább komolyan!-vissza kozok majd felpattanok kínosan nevetve és oda megyek a kávéfőzőhöz-Nem kérsz egy kis teát vagy kávét?-kérdezem a témát terelve és kedvesen mosolyogva

Felveszem a pólóm, és Rai elé állok
-Akkor adj egyértelmű választ....- nézek fel rá nagy kerek szemekkel. -Utálom a megoldatlan rejtélyeket...- mosolygok egy picit a fiúra.

Neki támaszkodok a kávéfőzőnek és nevetek..
-Mondtam....nem vagyok képes egyértelmű választ adni...-mondom kedvesen mosolyogva és megsimogatom a lány fejét-Nem lennék képes bármelyiket megtenni az elhangozottak közül..-motyogom elég halkan és csinálok magamnak közbe egy kávét