Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

Egy kicsit elmosolyodom és tovább cirógatom a lánykát.
"Milyen nyugodtan alszik.." Gondolkodom majd egy apró mozdulattal az arcából kisimítom a haját hogy lássam valójában mennyire gyönyörű is.

//Jajj ebbe én belepirultam *////*:DD//

Ahogy fordulok egyet, kiesik egy revolver, a combomra erősített tokból, mire összerándulok, és nyöszörgök.
A zaj miatt, -mivel felismerem egy fegyver koppanását a földön- azt álmodom, hogy még a kiképző táborban vagyok, ahol annyira rám ijesztettek, hogy kiesett a fegyver a kezemből, és mindenki rajtam röhögött....

(^^ megy ez nekem xD amúgy 'egy revolver' miért mennyi van nála basszus? xD ha nyugodt vagyok akkor ilyet is tudok mondjuk ezt most lehet túlvariáltam...^^)

Tovább ölelem a kezembe tartva és figyelem a lány reakcióját mikor kiesik a fegyver kicsit szorosabban megölelem és hallom a halk de sűrű szuszogásán hogy valami nem stimmel valószínű az álmában.
Így hát a lányt egy félő mozdulattal óvatosan közelebb emelem magamhoz majd ajkaimmal egy halovány csókot hagyok homlokán, remélvén hogy ezzel lenyugtatom. Majd óvatosan lejjebb engedem mivel karjaim már így pirkadatkor nehezen bírják el.

//A Főnöknél?! hát sok!! :DDDDD dehogy is tök jóóóó~ :3//

A puszi után, a kezemet Rai mellkasára teszem, majd belekapaszkodok az ingébe, amit egy kicsit meg is húzok.
-Neh...Nem akarom...-nyöszörgöm halkan, majd a homlokom, Rai mellkasába dörzsölöm. Hirtelen lazul a szorítás a fiú ingén, és nekem is kisimul az arcom. Összegömbölyödve fekszem a fiú karjai közt, miközben a kezeim megint hidegek lesznek, és enyhén remegnek.
Álmomban is remeg a kezem, ezért nem tudok rendesen célozni...

(akkor jó ^^ köszi)

Egy óvatos mozdulattal megfogom egyik kezét hogy felmelegítsem és a másikkal pedig közelebb húzom magamhoz és ajkaira egy szelíd csókot rakok aztán próbálom kezeit felmelegíteni kezeimmel.Utánna pedig csak remélem hogy megnyugszik.

A csókra kinyílnak szemeim, és egy ideig csak buta fejjel pislogok Raira, majd elmosolyodom.
-Ne haragudj...Hogy nem hagytalak aludni, dörzsölöm meg a szemeim, majd megpróbálok felállni Rai chan öléből, hogy végre békén hagyjam...

Mikor a lány megpróbálna fel állni nem engedem neki hanem inkább eldőlök az ágyra és magam mellé rántom majd magamhoz ölelem.
-Ha el mersz menni mellőlem akkor tényleg magam mellé zárlak..-suttogom és hátulról az ujjaim szinte maguktól a hajába csúsznak és beletúrnak miközben ölelem.
(ez egyre rosszabb ><)

-Holnap sok dolgunk lesz...Legalább is nekem, és én vergődök meg verekszem álmomban, szóval inkább hagylak aludni...- megint megpróbálok megszökni.
(nem isssss bár nem tudom most mire célzol de nem rossz xDD)

Még szorosabban ölelem és egy komoly de kicsit mérges pillantást vetek Nai-chan-re.
-Ha itt mersz hagyni akkor felmondok...-suttogom kicsit morcosan és még mindig szorosan magamhoz ölelem úgy hogy teljesen hozzám simul.

Kicsit erőssen meglököm a vállát, ami normális esetben annyi lett volna, hogy rácsapok egyet a vállára.
-Hogy mondhatsz ilyet?! -kérdezem halkan, szemrehányóan. Ahogy teljesen a fiúhoz simulok kicsit elpirulok, de nem leszek rák vörös...
-Nélkülem csak pár órát kellene kibírnod, erre te felmondanál, és itt hagynál...Örökre? - kislányos, sírós arccal nézek fel rá, majd a mutató és a középső ujjammal végig simítok az ajkain.

-De arra nem is gondolsz hogy számomra az a pár óra akár egy örökkévalóság is lehet..-motyogom de nem hagyom magam hogy elmenjen és aztán kicsit el is pirulok amúgy.

-Olyan fura ezt a te szádból hallani...-motyogom majd visszafekszem mellé.
-Remélem az ajtó zárva...- vigyorgok rá pimaszul, majd egy pici csókot nyomok a szájára. Belenézek a szemébe, és beharapom az alsó ajkam. (sexy szájharapás xDDD)

-Mondani is fura...-motyogom és eléggé elvörösödök a szájharapására és elcsapom a fejem..

(bocs vacsiztam de most lépek majd holnap leszek)

Elnevetem magam a vörös fején, majd hosszan, gyengéden megcsókolom.
Kis idő múlva elhúzódpm, majd rámosolygok és hozzá bújok. "Annyira álmos vagyok... és van kb. Négy órám aludni.... remek."
Ásítok.

Óvatosan megpróbálok visszacsókolni de nem nagyon meg.
-Aludj nyugodtan!-mondom mosolyogva és magamhoz ölelem.-Az még senkinek se ártott!

-Az ébrenlétbe se halt még bele senki...-mosolygok rá, majd megint megcsókolom. A nyakát és a mellkasát simogatom.
"Annyira...hihetetlen...Hogy itt vagyok. És Rai-channal csókolózom...Álmomban sem gondoltam volna..."

Újból eléggé elpirulok.Aztán elmosolyodom és egy apró puszit nyomok a homlokára.
-Gy-Gyö..gyönyörű vagy..-motyogom elvörösödve

Kuncogni kezdek.
-Köszönöm...-suttogom majd a karomat az oldalára teszem. ((MegolelixD))
Hozzá bújok és megpróbálok aludni...

(Haruuuu ne haraguuuuuuudj <3 )
Megsimogatja az arcomat, majd az arca megint eltorzul és elájul. Megtapogatom a homlokát, ami lángol. Odamegyek a tóhoz, leszakitok még egy kicsit a blúzomból és bevizezem.(igen... Maradt meg valamennyi a blúzból XD) Visszamegyek Hayatohoz, a homlokára rakom a rongyot és megpróbálom felébreszteni, hogy vissza tudjunk menni a tűzhöz.

//Már miért haragudnék? ^^//
Mikor a jéghideg ruhadarab hozzáér homlokomhoz, egy kicsit megborzongok majd mocorogni kezdek. Fel akarok ébredni...csak a szemeimet nyissam legalább ki...de nem megy... Beszélni szeretnék, de ebből csak annyi lesz, hogy halkan nyöszörögni kezdek.

-Shhh.-suttogom, mikor Hayato megpróbál megszólalni.-Most ne beszélj. Maradj itt egy percre, mindjárt visszajövök elmegyek megnézem, hogy van e itt olyan gyógyfű, ami kell a sebedre. Ígérem sietek vissza.
Felállok és amilyen gyorsan csak lehet futók az erdő felé, a gyógyfűért.

(Nem tudom mennyi nap telt el a játékban de én egy éjszakát írok.)

Egész éjszaka szélerőműre hasonlító szerkezettel bütyköltem, mikor végeztem még fent maradtam nézelődni. sokszor csinálok ilyet eközben mindig gondolkodni szoktam és tervezni az életemet. A pihenésemet William zavarta meg.
- Alexy? Egész éjszaka fent maradsz? Ennyi probléma van?
-Nem csak egy kicsit kikapcsolódtam, mindjárt megyek le. Mi újság van oda lent?
-Egész jó minden sikerült a terved bári is volt az. Majd elújságolom a főnöknek, hogy megoldottak a problémák.
-Szerinted is főnök típus a vöröske? Szerintem nem az! Egy főnök nem csak dirigáljon és lenézzen....Áh, mind1. Megyek le.
Ülve csúszok le a meredek szikla oldalon miközben vigyázok ne, hogy megcsússzak. A bejárat előtt volt egy kis szirt arra rá állva még utoljára szét néztem a lepusztult tájon majd sóhajtva leugrottam. Talpra érve azonnal fél vállamra veszem a táskámat és az őrök felé megyek, felnyújtva a papíromat beengednek. Belépve a szobámba ami egyben a rádiós központ is volt, -mert ugye bár nekem nincs szobám mert ritkán alszok és inkább alvás helyet a munkába temetkezek- William repül felé hatalmas ölelést adva. Én csak félre hajolok és mielőtt szét törné a vasajtót kemény kobakjával megfogom a pulcsiját és visszarántom így a kezembe log. Simán elbírom a mechanikus karommal, de a kölyök még nehezít is a dolgokon a kapálózásával.
-Alexy aggódtam érted. Egész este fent voltál és nem is szóltál mit csinálsz.
-Egy kis kölyök ne aggódjon értem. Amúgy is csak gondolkodtam egy-két dolgon.
Nevettem el magam a kis srác fején majd mikor lerakom megborzolom a haját és ráhúzom a sapkáját.
- Amúgy neked nem aludnod kéne? Ha nem alszol eleget akkor ilyen törpe maradsz és nem lesz semmi esélyed a lányoknál. Törpe William-nek fognak csúfolni.
- Micsoda?! Azonnal alszok!
Ezzel elpucolt a saját szobájába én meg ott maradtam a szobába pár emberrel. Úgy láttam minden jól megy így inkább elindultam edzeni és levezetni a felesleges energiáimat. "Hát ha egy kis harcművészeti edzés sikeresen elaltat."

Már vagy négy napja vándorlom észak felé, az alatt sikerült néhány házat átkutatnom, és használható tartalékokhoz jutnom. Sikerült találnom néhány táskát, amiket megtömtem kajával, citromos vízzel, és találtam egy sátrat, néhány fegyvert magamra rögzítettem, majd elindultam. Most az ötödik napon már majdnem hogy kifogytam az ételből, illetve néhány tüskebokor is felsértette a ruhámat néhány helyen még a bőrömet is. A városok ahova bementem mind kihaltak voltak lehet, hogy a betegek a népesebb városokba mentek. Most már vagy egy hónapja menetelek, eddig még nem találtam semmi emberi jelet. Talán egyedül vagyok a kontinensen. Találtam a hónap végén egy vélhetően jó állapotban volt autót (eddig nem volt baj vele) autót, amivel elkezdtem vezetni tanulni. Alig három hét alatt beleszoktam. Az új város végén találtam egy kis házat, ahova a várost szinte kipakolva beköltöztem. Az ablakon keresztül járkáltam ki, és be, tartalékoltam, gyakoroltam. Mikor még egy hónap alatt kifogytam a tartalékból ismét megindultam. Már az autóval az anyós ülést kiszereltem belőle, hogy több hely legyen a maradék benzinnek, a hátsó üléseket is kiszereltem majd ételt, és vizet tettem be. Így már jóval gyorsabb volt. Pár hét vezetés alatt elértem egy hegyhez. Gondoltam, hogyha már mindent átnézek, akkor megnézem a barlangot, amit megláttam. Felkapaszkodtam és meg is néztem a barlangot besétáltam. Mélyen, mélyen bele merészkedtem a barlangba. Kihúztam a pisztolyt, megráztam egy kicsit, hogy teli van-e. A válasz: igen. Két perc után egy fém ajtó szerűséghez értem. Érdekes, talán mégis találtam embereket, végül is nem hiszem, hogy a betegek ilyeneket csinálnának. Megkocogtattam, majd elővettem az elemlámpát egy alaposabb átkutatáshoz, találtam néhány külső eszközt az ajtón kívül. Pusztán a figyelem felhívására mindegyikbe belelőttem, egyet. Remélhetőleg észreveszik, kicsit hátrébb húzódtam egy árnyékos részre, hogy elbújjak. Vártam hogy mi lesz.

Hallottam, ahogy kinyílik az ajtó, és egy barna bőrű kissé hiányos öltözetű lány lép ki az ajtón. Egyből észrevette a hibát. Ráfogtam a fegyvert, és lehúztam a kakast. Meghallotta.
- Ne tegyél semmilyen hirtelen mozdulatot. Csukd be az ajtót. Most én fogok kérdezni. - mondtam, majd közelebb sétáltam.