Túl éled? //JÁTÉKTÉR//

"Ne pirulj el! Ne pirulj el! Ne pirulj el!"
Ismételgetem magamban, és szinte beleágyazódom a fotelba, ahogy közel hajol hozzám Raichan.
Hunyorogva nézek a fiúra. Pislogás nélkül meredek rá...
"Velem te nem fogsz kötözködni kisfiam..."

Gondolataimban visszamegyek abba az időbe, mikor a csatatéren voltam. Zöldfülű, aki zombiölésre vágyik. Versengés a csapat többi tagjával, ki öl többet. Vele enni, harcolni, nevetni. Majd a nap, amikor minden tönkrement. Miért? Kinyitom a szemem és a falat nézem magammal szemben. Látom-e még valaha az egyetlen barátomat?

Kezd zsibbadni a lábam, így felhúzom magamhoz és az egyik karomat ráteszem. Remek, egy perverz. Az ilyenek a legjobbak egy csapatban...állandó vita forrás, de legalább nem fásul be az ember.

-Igen, állok fel a székből, majd nyújtózkodom, mire a pólóm egy kissé felcsúszik a hasamon. //Igen, ez direkte szemétkedésxDDD//
Gyorsan megigazgatom, majd a fegyvert a vállamra teszem.
-Akkor menjüünk....

Elnevetem Raichan reakcióján, majd Ebisu felé fordulok.
-Ennek az egész helynek, én vagyok a vezetője. És én is csa azért vagyok itt amiért ti. Túl élek. -indulok ki az ajtón, majd megállok, miközben feltűzöm a hajam.
-Oké, akkor erre..- indulok meg bal kéz felé. Elég gyors tempót diktálok.
-Ne maradjatok le! -fordulok hátra egy pillanatra. Ahogy megyek a folyosón, mindig rámutatok egy ajtóra.
-Lövő terem, Eligazító terem, gyakorló tér, ebédlő, könyvtár...-majd egy lépcső jön.
-És ha itt felmentek, akkor a szobák. Az ébresztő reggel fél hétkor van, takarodó kilenckor. Kérdés?

-Holnap...- megnézem a karórám. -Azaz ma.- nézek fel rájuk. -Nos, akkor megmutatom hol aludhattok, aztán holnap folytatjuk az eligazítást.

-Értettem.

Akkor van pár órácskám aludni. Az is milliószor jobb, mint a semmi. A táskámat féloldalasan hordom a hátamon. Végre egy hely, ahol nem kell attól félnem, hogy egy zombi leharapja a fejem. Legalább is remélem...

Elindulok fel a lépcsőn fel, majd egy folyosón találjuk magunkat, amely szinte végtelen hosszúságúnak tűnik, és mindenhol csak ajtókat látni.
-Még van egy emelet. Na...elindulok a folyosón, majd rá mutatok két egymás melletti ajtóra.
-Ezek szabadok. De szoba társak is lehettek.- vigyorodom el pimaszul.

-Jó éjszakát.-mondom és belépek a jobboldali ajtón. Nincs már energiám ehhez. Amint belépek, ledobom magam az ágyra, de még mielőbb elalszom, a táskát közel magamhoz elhelyezem és a késem a párnám alá teszem. Biztos, ami biztos.

-Köszönöm a lehetőséget..-mondom nevetve-Jóéjt!-meghajolok nevetve majd bemegyek a másik szobába.
"végre ágy."Szinte nekifutásból esek az ágyra és terülök el teljesen.

-Hogy mit?-vágok egy amolyan értelmes fejet, majd egy perverz mosoly jelenik meg arcomon, de mikor megpillantom a lány durcis arckifejezést, megrázom fejem.-Nyugi csak vicceltem ^^-simogatom meg Szvetlana arcát, mikor egyszer csak elönt a forróság...túl meleg van...arcom lassan kipirul, és fejem is fájni kezd egy kicsit. -Csak, menjünk vissza...-nyöszörgök, majd szédülni kezdek, és újra elájulok.
//Ez poén lesz //

Sóhajtok, majd visszamegyek az orvosiba. Kopogás nélkül megyek be. Felülök a vizsgáló asztalra.
-Hahh~ Elrendeztem az újakat, adtam nekik szobát, meg minden.... kiveszem a csattot hajamból, és összekócolom a hajam.

-De buta vagy! Persze hogy nem! Nem is hagytam volna neki....- mondom, miközben elfordítom a fejem, és bevágom a durcit.
-Kinézed belőlem, hogy hagynám hogy hozzám nyúljon...jól van Rai ezt megjegyeztem.....ch...

-Nem-nem-nem azért!-mondom magyarázkodóan-De kitudja mit akar tőled...de tudom hogy nem vagy olyan...csak-csak-csak...egyszerűen féltettelek..-motyogom lehajtott fejjel

-Tudod hogy engem nem kell...- mosolygok rá kedvesen, majd ölelésre tartom karjaim.
-Gyer Rai-chan, had öleljelek meeeg~ ^.^

Egy kicsit elpirulok és felállok és megölelem.Majd a vállának támasztom a fejem..
-De miért pont 'chan'?-kérdezem kicsit mosolyogva és tovább ölelem.

-Mert. -válaszolok, a "miért pont 'chan'?" kérdésre. Átölelem a nyakát, majd a vállára hajtom a fejem. Egy idő után szuszogni kezdek, és lazábban ölelem Rait.
Elaludtam a karjai közt. //nyugi nem sokara reggel van ugx is Xd

Elmosolyodom majd magamhoz ölelve óvatosan leülök és fogom az ölembe le-ne essen és hogy fel ne ébredjen és közben óvatosan simogatom.

Álmomban mosolyogni kezdek a simogatásra, és hozzábújok Raichanhez.
Édesen szuszogok, néha mocorgok vagy nagyon halkan nyöszörgök...

Elmosolyodom és tovább simogatom aztán próbálok ébren maradni.

Felhúzom a lábaimat,majd álmomban megpuszilom Rai nyakát.
-Sze...-kezdek bele egy szóba de a végét már csak el nyöszörészem./értelmes szóxDD// Másik kezemet Rai nyakára teszem.